Metamorfózisok

Nála nincsenek opus számok, nem is kellenek. Minden egyes műve valami más, valami új és különleges.

A Tűzmadárral 1910-ben hamar jött a siker, a Petruska rátett egy lapáttal, 1913-ban pedig a Tavaszi áldozat hatalmas botránya után a következő előadáson ünnepelték már. Debussy indította el a 20. század zenéjét, szakított a múlt szabályaival és újakat alkotott, de Stravinsky volt az aki nem csak simán átvette a francia zsenitől a vezető szerepet, hanem utat is mutatott kortársainak. A művész dolga, hogy alkosson, mindig újat és újat, ez lett az új jelszó.

[Az elmélet a zeneszerzésben] utólagos bölcsesség. Önmagában nem létezik. Vannak művek, amelyekből következtetnek rá. Vagy ha ez nem egészen így van, létezése csak melléktermék, amely nem elég az alkotáshoz, de még annak igazolására sem. Ennek ellenére a zeneszerzés az elmélet iránti erős ösztönös érzéket is magában foglal. Robert Crafttal való beszélgetéseiben ezernyi ehhez hasonló gondolat van, kincsesbánya ez azoknak kik tudni szeretnék mi van a zene mögött.

A közönség ezt nehezen tudta végül követni, és egyre jobban zárkóztak el az „modern zenétől”. Stravinsky 3 oroszos, nyers és kemény témákkal foglalkozó zenéje után hasonló folytatást vártak, de ő teljesen új irányba ment – illetve irány sem volt, csak egyes művek. Általában az ő nevéhez kötik a zene neoklasszicista mozgalmát: a művészek visszanyúltak a 17-18. századi módszerekhez, formákhoz, megoldásokhoz, modern fűszerezéssel természetesen. Ez azonban a „levegőben” volt inkább, Debussy késői szonátáiban is megjelenik már, valójában a 19. század túlburjánzó, formátlan romantikájától fordultak el az alkotók, és ehhez tökéletes alapot adott a klasszikus egyensúly.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy nála nem lehet korszakokat bemutatni, vagy műfajokat, így néhány művén keresztül próbálom jellemezni munkásságát – bár ez szinte lehetetlen, de azért egy képet kapunk róla, még ha elnagyoltat is.

Néhány kedvenc művét kiválogattam egy YouTube playlistre:

  1. A tűzmadár szvit, Gergiev a Vienna Philharmonic élén.
  2. A Tavaszi áldozat eredeti előadása a Marrinski színházból, ahol Stravinsky apja volt vezető énekes.
  3. Részlet a Csalogány operából.
  4. A katona történetéből egy részlet, Daniel Barenboin vezényletével.
  5. A Pulcinella szvit egy részlete.
  6. Piano-Rag-Music, Gregory Allen adja elő.
  7. A Zongoraverseny, Gergiev vezényel és Toradze a zongoránál.
  8. Az Oedipus Rex egy áriája.
  9. Muti vezényletével a Zsoltárszimfónia.
  10. „Dumbarton Oaks” concerto a Sewanee zenei fesztiválról.
  11. Szimfónia három tételben, a Berlin Philharmonikot Pierre Boulez vezényli.
  12. Stravinsky vezényel, Benny Goodman játszik: Az Ebony concerto.
  13. Richter játssza a Movements-et, talán az egyetlen ilyen avantgárd zenei felvétele.

A tűzmadár

Gyagilev a párizsi orosz balett társulatához a legmodernebb zeneszerzőktől rendelt darabokat, ilyen volt a tűzmadár téma is, orosz népmese melyben a egyszeri ember, a nép találkozik a természetfelettivel. Anatoly Lyadovt kérte fel az impresszárió-balett vezető, de végül visszadobta a megrendelést, ekkor jött a képbe a fiatal Stravinsky, akinek a Tűzijáték című szimfonikus darabja megtetszett Gyagilevnek még a szentpétervári premieren. Párizsba hívta Igort, és hamar elkészült a friss balett zene, az orosz népi, egzotikus téma alapból sikerre ítélte Párizsban az előadást, azonban később a zenekari szvit ismertebb lett, és a mai napig ez a leggyakrabban játszott műve Stravinskynek.


Tavaszi áldozat

Poliritmusok – több eltérő ritmus egyszerre. Politonalitás és modalitás – több eltérő hangnem egyszerre. Ezek az eszközök nem voltak ismeretlenek, két korábbi balettjában is használta, de előtte sok zeneszerző nyúlt már ehhez az izgalmas témákhoz, Stravinsky azonban a Tavaszi áldozatban olyan nyers erővel használja, hogy a zene vad, megmagyarázhatatlan, kiszámíthatatlan – ősi.


A csalogány

Az első tételt még a három balett előtt írta, a többit csak utánuk, így van is egy kettősség a műben. Egy opera ez, ami csalódást okozott a közönségnek, kollégáinak azonban elnyerte a tetszését, kivéve Debussyét, aki egy szót sem szólt Stravinskynek a műről, pedig ott ült a bemutatón.


A katona története

Afanaszjev meséiben talált Stravinsky néhány érdekes gyűjtést egy katona és az ördög történetéről, ezekből készült a szövegkönyv, de úgy, hogy az akkori világkonfliktus áldozata/túlélője legyen a főszereplő. Érdekes színpadi mű ez, katona-zenekar hangzással és narrátorral.


Pulcinella

Gyagilev javasolta Stravinskynek, hogy újítsa fel Pergolesi 18. századi zenéjét egy balettre. Stravinskyre jellemző, hogy Olaszországba utazott, és átnézte az összes Pergolesi darabot, átjátszotta mind, és megismerte a régi mester munkásságát mielőtt neki látott a munkához. A kritikusa teljes hévvel fejezték ekkor már ki a nemtetszésüket, idézek a Craft beszélgetésekből: „Emberek, akik sohasem hallották, nem is törődtek az eredetivel, kiabálták: »Szentségtörés! A klasszikusok a mieink! Hagyd békén a klasszikusokat!« Válaszom mindannyiuknak akkoris, most is azonos: Ti csak »tisztelitek«, de én szeretem őket.”


Piano-Rag-Music

A ragtime és a jazz az első világháborúval eljutott Európába, az amerikai katonák hozták az új, izgalmas muzsikát, Stravinsky is többször nyúlt a stílushoz, azonban először kottán találkozott csak vele, pont a lényeget, a „swing”-elt fura ritmust és az improvizatív jellegét nem értette.


Piano-Rag-Music

A ragtime és a jazz az első világháborúval eljutott Európába, az amerikai katonák hozták az új, izgalmas muzsikát, Stravinsky is többször nyúlt a stílushoz, azonban először kottán találkozott csak vele, pont a lényeget, a „swing”-elt fura ritmust és az improvizatív jellegét nem értette.


Zongoraverseny

Zongora mint ütőhangszer – Chopin és Debussy után egy friss gondolat volt ez, az 1924-es Zongoraverseny zongorára és fúvóshangszerekre meglepő hatást váltott ki a vadságával, sokaknak ez tetszett mert a Tavaszi áldozat hangját vélték felfedezni. 1926-ban Budapesten is játszotta Stravinsky, Bartókot megihlette a mű, és az első és második zongoraversenye is sokat köszönhet ennek a műnek.


Oedipus Rex

Újabb meglepetések, görög témájú operája Cocteau-val egy mozdulatlan színpadi mű volt, a szereplők az eredeti előadásban egy helyben álltak, és a fényekkel játszott a rendező. Latinul énekeltek, és zenéje meglepően „egyhangú”, egyszerű ritmusokat használ, sima dúr-moll kapcsolatokat, talán épp ezért egyáltalán nem volt sikere.


Zsoltárszimfónia

Ezzel a művel viszont jött a siker, a balettok mellett legismertebb műve, korábbi zenekarai után meglepően nagyszabású. A 38., 40. és 150. zsoltár szövegét használta fel a szerző egy amerikai megrendelésre, „legyen népszerű” – mondták. Az lett. Az ajánlás sokat mondó: „Isten dicsőségére”.


„Dumbarton Oaks” concerto

A címet az amerikai megrendelő nyaralójáról kapta a mű, Stravinsky bevallottan Bach 3. Brandeburgi concertoját vette alapul, a kis kamara-zenekar összetétel is hasonló, sőt az egyik téma is. Stravinsky vonzódott a különleges, és kis összeállítású előadói apparátushoz, imádta a hangszereket, és rendszerint valamennyire meg is tanult mindegyiken játszani ha írt rá, vagy legalábbis kérte egy szakértő segítségét. Rácz Aladárt, a cimbalom virtuózt hallotta egyszer játszani, és akkora hatással volt rá, hogy Aladár segítségével beszerzett magának egy cimbalmot, és több művében alkalmazta a hangszert, bár előadót ritkán talált hozzá.


Szimfónia három tételben

A háborús szimfónia, „ki is fejezi az érzéseimet [a háborúval kapcsolatban], meg nem is” mondotta erről a műről Stravinsky. Elmeséli Craft egyik könyvében, hogy a komponálás után döbbent erre rá, 1932-ben Münchenben barátaival vacsorázott egy vendéglőben, mikor egyszer csak odajöttek hozzájuk horogkeresztes karszalagú férfiak, az eset vége az lett, hogy a zsidó barátját félholtra verték, és hiába hívtak segítséget, még a rendőrkapitány is csak vállat vont. Ugyanakkor hozzá teszi, hogy: „...a Szimfónia nem programzene. A zeneszerzők kombinálják a hangjegyeket. Ez minden. Arról, hogy a világ eseményei miként és milyen formában érintik zenéjüket, nem az ő dolguk beszélni.”


Ebony concerto

Az Egyesült Államokban már természetesen sokszor hallott igazi jazzt, nagyon kedvelte Art Tatumot és Charlie Parkert. Az Ebony Concerto egy jazz zenész megrendelésére készült, és ismét jellemző, hogy egy jazz szaxofonost megfizetett, hogy bemutassa a hangszert a komponálás előtt, mit lehet s mit nem.


Movements for Piano and Orchestra

Az Új bécsi iskola sikeres nem volt a koncert termekben, de sok zenész becsülte Schönberg, Webern és Berg munkásságát. A szeriális zene tőlük indult ki, melynek lényege, hogy rövid szériák ismétlődnek, például a dodekafon szeriális zenében mind a 12 hang egymás után valamilyen sorrendben, de úgy, hogy egy hang sem ismétlődik. Az egész mű ebből a 12-es szériából épül fel, természetesen más hangnemekben és különböző fordításokban ismétlődve. A század közepére volt aki már mindent szériák alapján határozott meg, a dinamikát, a ritmusokat, a szüneteket, a zene minden egyes elemét – ez persze hallgathatatlan, olyan zene amit olvasni jó. Stravinsky is élete végén belekóstolt ebbe az újdonságba, bár ő nem ilyen radikálisan, talán ezért is hallgatható a Movements, bár hogy élvezhető e, az már más kérdés.