Tömény dallamok

Zenéje bonyolultabb a koránál, érdekes ritmusok és tömény többszólamúság érzékien becsomagolva.

„Egybefűzött capricciók: érzelmes naplójegyzetek, zenei alakban.” – írja Schumann zenéjéről Harold C. Schonberg. Az 1820-as évek hatalmas változást hoztak a zenébe, Beethoven és Schubert megírták utolsó műveiket, a klasszikus formákat végsőkig feszítve. Közben Európát járták olyan művészek mint Paganini, Moscheles, Hummel vagy Field akiknek zenéjét ma már ritkán hallani, de ők voltak hatással az ifjú romantikusokra, egy teljesen új generációra akik teljesen újraértelmezve használták a régi formákat, vagy éppen teljesen szakítottak velük.

Legutóbbi dalaimban gyakran annyiféle dolgot hallok, hogy alig találok rá magyarázatot. Roppant különös, hogy szinte mindent kánonként írok le, és csak utóbb veszem észre, hogy imitáció, s éppígy bukkanok rá megfordításokra, ellenmozgásban lévő ritmusokra, stb. Levél Claranak.

Schumann azonban a pályatársainál is radikálisabb változást hozott, amit kevesen tudtak élvezni. Chopinnek pont ez nem tetszett benne, többször találkozott a Schumann házaspárral, de Robert zenéjéről lesújtó véleménnyel volt, nem találta benne a klasszikus egyensúlyt. Nincs is meg benne, Robert volt az első zeneszerző aki teljes egészében a tartalomra koncentrált, a forma csak azután következett. Emellett műveit sűrű szimbólum rendszerek és érthetetlen utalások hálója veszi körül, amiket néha ő maga sem tudott már kibogozni, sok dallamát álmában hallotta, így címet csak akkor kapott mikor kész lett.

Néhány kedvenc művét kiválogattam egy YouTube playlistre:

  1. Claudio Arrau ad elő a Carnavalból részletet, Op. 9.
  2. A Fantasiestücke sorozatból részleteket Richter játsszik, Op. 12.
  3. Horowitz híres ráadás darabja, a Träumerei, a Kinderszenen sorozatból, Op. 15.
  4. A Dichterliebe dalciklusból énekel részleket Dietrich Fischer-Dieskau, Horowitz a zongoránál, Op. 48.
  5. Egy Liszt átirat a híres Widmung dalból, S. 566.
  6. Kamara muzsik következik, a zongora ötös, Martha Argerich és barátai, Op. 44.
  7. Martha továbbra is, a zongoraversenyt adja elő Riccardo Chaillyvel, Op. 54.
  8. És végül a második szimfónia lassú tétele, Adagio espressivo, Claudio Abbado felvétele, Op. 61.

Carnaval

„Kis jelenetek négy hangra” – írta alá Schumann, a négy betű az A, S, C és a H, amik valahogy Schumann életében akkoriban többször feltűntek, ő pedig fura kapcsolatokat vélt látni, így lettek a darabok alaphangjai. Feltűnik Eusebius és Florestan – Schumann két kitalált alakja akiknek a nevében írt, a szerelme Clara, Frédéric Chopin, Paganini és hasonló emlékek, témák s gondolatok amik akkoriban foglalkoztatták Robertet. Jellemző, hogy Chopin csak annyit mondott rá: „nem is zene”.


Fantasiestücke

Itt is a heves florestani oldala és az álmodozó eusebiusi oldala váltakozik a zeneszerzőnek, ami egyébként szinten minden darabjában megtalálható, néha éles váltásokkal. A Fantasie címet szerette Schumann, 3 darabja is pont ilyen névvel jelent meg, és ott van még a nagy C-dúr Fantasie.


Träumerei

A jelenetek a gyermekkorból nem ifjú zongoristáknak szánt darabok, bár „Könnyű darabok” néven kezdte el írni de érthető okokból nem ez lett a végső cím. Ugyanolyan nehéz, érzelmes és mély zenei képek mint az előző sorozatok, Schumann gyermekkori emlékei tulajdonképpen.

A zeneszerző és szerelme úgy gondolták, hogy a közönségnek túl „nehéz” zenék ezek, nincs csillogás, bravúr és virtuozitás. Kis témák, röviden kidolgozva sűrű ellenponttal, több szólammal, és rengeteg érzelemmel. Feleségén kívül csak Liszt merészkedett erre a területre, más zongorista nem játszotta koncerten, csak Schumann halála után.


Dichterliebe

1840 a dalok éve volt, Robert ezelőtt szinte csak zongora darabokat írt, ebben az évben pedig nem kevesebb mint 138 dal készült el. Schubertet csodálta, így nem meglepő hogy a schuberti utat folytatta, a zongora még fontosabb szerepet kapott.


Liszt Widmung átirata

Liszt Ferenc és a Schumann család kapcsolata igazán érdekes, jól jellemzi azt, hogy sokan hogy kezelték Lisztet akkoriban. Játszotta zongora muzsikáját, dalaiból átiratokat készített, hogy azokat is játszhassa, később bátorította az opera, Clara-nak pedig segíteni próbált mikor megtudta, hogy rossz anyagi körülmények között él gyermekeivel, de hiába. Clara (később Brahmsal) lenézte Lisztet, csak a showman-t látták benne, zenéjét pedig nem értették.


Zongoraötös

A zongora ötös Schumann előtt egy elhanyagolt összeállítás volt, egyetlen jelentős mű Schubert pisztráng ötöse volt, kicsit más összeállításban. Schumann ötöse vonós kvartettből és zongorából áll, és ez a mű akkora siker lett, hogy az egyik legfontosabb kamara összeállítássá vált a 19. században.


Zongoraverseny

Az álmodozás után talán a leghíresebb darabja a zongoraverseny, először egy egytételes fantázia volt az egész, de Clara unszolására később kibővítette, Ferdinand Hiller vezényelt és Clara játszott a premieren Lipcsében 1846 első napján. Edvard Grieg a saját zongoraversenyét ez alapján írta meg, sőt később Rachmaninov is az első concertóját.


2. szimfónia

Utolsó nagy művei mind zenekari és vokális zenék. Szimfóniái átütő sikert nem értek el a 20. századig, sokan kritizálják mondván, hogy Schumann zongora szerző, és nem értett a zenekarhoz, lehet benne valami, de forrón áramló dallamait, érdekes ritmusait mégis szereti a közönség.