Egyensúly & szépség

Mozart fiatalon megismerte az összes divatos stílust útjai során, saját hangja és stílusa Bécsi időszakra alakult ki.

Mozart olyan minőségben, és emellett olyan mennyiségben és változatosságban ontotta magából a remekműveket, hogy annak nincs párja. Nehéz róla írnom. Amikor még nem ismertem eléggé Mozartot életet és munkáit az általános kép élt bennem zenéiről: rózsaszín, szépséges, parókás, idilli zene. Minden nehézség nélkül, erőfeszítések nélkül, valamiféle angyali zene ez, isteni csoda. Ezt halljuk ki mindannyian először szimfóniáiból. Aztán kezdtem egyre jobban megismerni, néhány könyv, Mozart család levelezése, rengeteg zene hallgatás. A színfalak mögött egy teljesen más világ fogadott, ijesztő és érdekes egyszerre.

Először is ráébredtem, hogy nem angyal ő, nem isteni csoda, hanem: ember. Ugyanolyan ember mint mindannyian, örömökkel és gondokkal, szerető barátokkal és belső démonokkal. Mozartnak ugyanúgy megvoltak a hétköznapi gondjai, neki is 24 órából állt egy napja. És a tehetség? Igen, abból volt neki nem is kevés, de ugyanakkor megdolgozott azért a kevés sikerért amit kapott – méghozzá nagyon keményen.

A zene még a legrosszabb pillanatokban se szabad, hogy bántó legyen a fülnek; ellenben védenie és kényeztetnie kell azt. Így a zene örökké zene marad. Így már érthető, hogy Mozartnál miért szép még a sötét zene is.

Másodszor pedig kezdem látni, hogy zenéje korántsem az a rózsaszín ködbe burkolózott egyszerűség és szépség. Szó sincs itt erőfeszítések hiányáról, épp ellenkezőleg. Mozart életművében ez a páratlan, rendkívül érzelem gazdag zenéket írt nagyon finom skálán, de ezt mai füllel nehéz értékelnünk, természetes, hogy csak a fülkényeztető szépséget halljuk, de saját kora nehezen fogadta utolsó rendkívül mély muzsikáját.

Miből jön a szépség? A szimmetria látszatából. Mindenki látott már olyan fotót ahol egy ember arca tükrözve van, hogy teljesen szimmetrikus legyen: idegen, csúnya, rossz. Egy emberi arc látszólag szimmetrikus, azonban ha gépiesen, pontos egyensúlyt akarunk teremteni attól idegennek látjuk. Mozart zenéjéből is ezt hallhatjuk ki, rengeteg rejtett és triviális látszólagos szimmetria. Tökéletes építmények.

Néhány kedvenc művét kiválogattam egy YouTube playlistre:

  1. Bernstein vezényletével a 40. g-moll szimfónia, K. 550.
  2. A 41-edik C-dúr „Jupiter” szimfóniát Harnoncourt dirigálja, K. 551.
  3. A 9. Esz-dúr „Jeunehomme” zongoraverseny, David Fray a zongoránál, K. 271.
  4. A híres 20. d-moll zongoraversenyt Mitsuko Uchida vezényli és játssza, K. 466.
  5. Julian Bliss szólójával az A-dúr klarinét concerto, K. 622.
  6. Egy kis éji zene, Karl Bohm vezényli a Bécsi filharmonikusokat, K. 525.
  7. Horowitz a zongornál, a C-dúr szonáta, K. 330.
  8. Emil Gilels a d-moll fantáziát játssza, K. 397.
  9. A Figaro házasságának nyitánya, és két híres ária, K. 492.
  10. A Don Giovanni nyitánya és két híres jelenet belőle, K. 527.
  11. Varázsfuvola nyitánya és az Éjkirálynő áriája, illetve egy duett, K. 620.
  12. A Hagen Quartett adja elő a 15. d-moll vonósnégyest, K. 421.
  13. Kegelstatt klarinét triót Fröst/Pöntinen/Rysanov játsszák, K. 498.
  14. G-moll vonósötös az Ensemble ACJW-től, K. 516.
  15. Hagen Quartett és Sabine Meyer a színpadon, a klarinét ötös, K. 581.
  16. És végül természetesen a Requiem, Gardiner vezényletével, K. 626.

Szimfóniák

Már 8 évesen megírta első szimfóniáját, J.C. Bach és a mannheimiek zenéin nőtt fel, később Haydn munkássága hatott rá. Bár Mozart életművében korántsem a legfontosabb műfaj a szimfónia, de azért napokig el lehetne hallgatni ezeket a csodákat. A 40. g-moll szimfóniát mindenki ismeri, egy groteszk jajj kiáltás ez – Mozarti eszközökkel. Háttérzeneként hallgatva csak a szépséget halljuk, azonban odafigyelve feltárul a dráma. Érdekes, hogy még Robert Schumann is csak könnyed bájként elemezte folyóiratában. Pedig itt minden van, kivéve könnyedség és báj.


Concertók

Mozart a Szöktetés sikere után rájött, hogy a bécsiek kedvelik a jó zenét és a virtuozitást: kész is volt a terv, évadonként 3-4 zongora versenyt írt, ezzel megmutathatta zeneszerzői nagyságát és briliáns zongoratechnikáját is. Gyakorlatilag ő vitte el a könnyed, szinte kamaramuzsika szintjéről (hallgassuk meg Haydn zongora versenyét!) a drámai, szinte szimfonikus magaslatokba. A 9. zongoraverseny még Salzburgban készült, azért híres mert teljesen más formában készült mint a többi concerto, a 20. pedig egy megmagyarázhatatlan mű, olyan mint Beethoven 5. szimfóniája. Híres még a késői klarinét verseny, kedvelte a hangszert Mozart, csodálatosan szólnak ezek a mozarti dallamok a lágy hangján.


Zongoradarabok

Sajnos Mozart idejében még elképzelhetetlen lett volna szóló zongorával koncertezni, ezért az ilyen műfajban készült zenéi főképp barátoknak, támogatóknak otthoni zenélésre, és tanítás céljából készültek. Sokan fel is róják a zeneszerzőnek, de azért az sem kérdés, ha olyan művészek mint Horowitz vagy Gilels nyúl hozzá ezekhez akkor csak csöndben maradunk, és hallgatunk.


Operák

Mozart színpadi zeneszerző, sima zongoradarabjaiban is szereplőket hall az ember. Mindig is operákat akart írni, és már tizenévesen több munka volt a háta mögött, első remekműve Münchennek az Idoemeno, Bécsben pedig 9 opera készült, ebből a Szöktetés a szerájból, és az utolsó 5 opera az egész világon az alap repertoár részét képezik.


Kamarazene

A kamarazenei műfajokban kísérletezhetett Mozart kedvére, találunk itt éteri szépségi klarinét dallamokat és démoni hangulatot a vonósoktól. Két kedvenc hangszere a klarinét és a viola azaz mélyhegedű volt, így több muzsikát is írt ezekre a hangszerekre, különösen a vonósötösei érdekesek, ahol az első hegedű és első viola concertál, többiek pedig kísérnek.


Requiem

Mozart Requiemje az egyik legkülönösebb klasszikus mű, talán a legtöbb érdekes legenda és információ ehhez a csodálatos darabhoz kapcsolódik, ami lehet, hogy nem is teljesen a csodagyerek műve: Amadeus című filmben központi szerepe van a mű keletkezésének, de ez csak kitaláció. Mese.

Salierinek semmi köze nem volt a műhöz, és nem is ő rendelte. Egy különc gróf névtelenül akkor többször eljátszotta azt híres zeneszerzőkkel, hogy megrendelte a művet és sajátjaként adta elő. Mozartot is felkereste, és elhunyt feleségének kérte a Requiemet, búsás fizetségért a műért és a hallgatásért cserébe.

A rendkívül fiatalon meghalt zeneszerző utolsó műve volt ténylegesen a Requeim, de nem fejezte be és nem dolgozott rajta utolsó napjaig, tisztázatlan halála után felesége több zeneszerzőt felkért, hogy a vázlatok alapján fejezzék be a művet, és megkaphassa a titokzatos felkérőtől a fizetséget, bár azt ma már nem tudjuk, hogy mennyire kellett kiegészíteni, vagy a vázlatok mennyire voltak teljesek, de az biztos, hogy ma Mozart legnagyobb műveként tartják számon.

A legnagyobbak temetésén vagy megemlékezésén játszották el később, egyrészt a 35évesen elhunyt zseni saját megemlékezésén volt hallható az akkor még félkész mű, később Haydn, Beethoven és Chopin temetésén is ez a megható mű szólt.