Az Úr kegyeltje

Apja a végletekig kihasználta tehetséges fiát, de Mozart ki tudott tőrni a családi béklyóból, és megmutatta, hogy mekkora zseni.

Már 6 évesen úton voltak, nővérével együtt, Bécs, aztán német városok, Párizs és London majd visszafelé, nem kevesebb mint 3 évig úton voltak. És ez csak az első útjuk volt. Az Amadeus című film alapján mindenkiben az él Wolfgangról, hogy egy nagyra nőtt gyerek. A történet amit feldolgoz a film abszolút kitaláció, legenda amit felfújtak a 19. században, viszont a jellemábrázolás rendben van, a „felnőtt” Mozart valóban ilyen volt, de ezen nem is lehet csodálkozni. Könnyelmű, nyitott, pénzét nem tudta beosztani, háztartását nem tudta rendben vezetni. Zenében tökéletes képzést kapott, apjától, és attól a rengeteg zenésztől akivel találkoztak – gyakorlatilag mindenkivel, Londonban Johann Christian Bachal, a legfiatalabb Bach fiúval akinek zenéje aztán sokban befolyásolta a mozarti stílust. Azonban minden másban elmaradott volt, ezért hát nem csoda, hogy egy nagyra nőtt gyerek volt, aki ha zenére esett a szó telesen megváltozott, mindenki tudta, hogy a legnagyobb zseni, de ha az élet más dolgaival kellett foglalkoznia akkor jöttek a bajok.

1756-ban született Salzburgban, ahol apja egy jó hegedűs volt, de nem vitte sokra, fiát és lányát kiskoruktól zenére nevelte, és amikor rájött, hogy mindketten milyen tehetségesek elindultak pénzt keresni ezzel. 6-7 évesen már kisebb darabokat komponált, amiket apja jegyzett le, első szimfóniáját 8 évesen megírta. Később egy itáliai út során apja elvitte egy híres ellenpont tanárhoz, hazatérve pedig megismerkedett Haydn zenéjével. Majd ismét párizsi út következett, ezúttal csak az anyjával, aki tragikus módon életét vesztette az úton. De jó is történt ezen az úton, még Párizs előtt megismerkedett a Weber családdal, és szerelmes lett Aloysiaba, az idősebb nővérbe, Leopold, Mozart apja erősen ágált e szerelem ellen, követelte fiától, hogy hagyja ott a családot, és menjen pénzt keresni.

Egész Európát elbűvőlte, isteni csodának tartották a kisfiút. A szigorú apa, Leopold: impresszárió, tanító, üzletember.

A tragikus párizsi útról hazatérvén Salzburgban orgonista, de Mozart valójában ki nem állhatta szülővárosát, 1781-ben a hercegérsekkel keményen összeszólalkozott, mire az egyik gróf szó szerint fenéken billentette a fiatal zsenit, és Mozart felmondott. Nem is kellett több, Bécset választotta új lakhelyének, végre kilépett az apa szigorú irányítása alól, és a történelemben először szabad művészként élt, bár célja nem épp ez volt, de nem talált magának sem udvari, sem más jól jövedelmező állást. Az apjától természetesen folyamatosan kapott leveleket, jó tanácsokkal, gyakorlatilag minden levél azzal volt teli, hogy mit ne csináljon. Végül valahogy pont azokat tette a naiv Wolfgang. Újra találkozott Weber családdal, Aloysia kikosarazta, de a testvérét, Konstanzet tüstént elvette 1782-ben. A következő néhány éve jól sikerült, befutott zeneszerző volt, aki rengeteget dolgozott, de sokat is koncertezett, és jól keresett. Bár a pénzt feleségével elherdálták, és lassan egyre több adósságot halmoztak fel. Ekkor születtek az igazi érett mesterművei, szimfóniák, szerenádok, versenyművek és a 4 nagy operája. A halál fiatalon, 1791-ben 35 évesen érte Bécsben.

Legnagyobb remekműveit nehezen fogadták be, túl sok a hangjegy, túl sok a szépség mondták. Ma már másképp tekintünk rá. Együtt a család - csak festményen, ugyanis miután Wolfgang Bécsbe költözött eltávolodtak egymástól.

Nincs nála ötletesebb zeneszerző a világon, zenéje azért olyan érdekes mert folyton meglepő hangnemekbe modulál, és emellett tökéletes arányai vannak. Zeneileg rengeteg fejlődött az évek során, az 1781 utáni művei mind tökéletesek minden szempontból, akármilyen stílushoz, formához nyúlt a maximálisat tudta kihozni. Bécsben a megismerkedett a Bach fiúk apjának zenéjével, és egy időben fúga lázban élt. Művészete csúcsán már szinte túl „sok” volt a zenéje a közönségnek, II. József császár mondta egy operája próbáján „Túl szép a fülünknek, és túl sok benne a hangjegy, kedves Mozartom”. Zenéit folyamatosan játszották halála után is, bár mint minden más zeneszerzőnél, csak a 20. században tették ezt úgy ahogy Mozart gondolta.