Az opera első hőse

Egy forradalmi zeneszerző aki a feledés homályába merült évszázadokig, majd a 20. század végén zenéje újjáéledt.

A reneszánsz Itáliában a többszólamú, bonyolult németalföldi egyházi zene uralkodott, minden valamire való zeneszerzőnek az volt a célja, hogy valamilyen egyházi vagy udvari munkát kaphasson ahol egyházi zenét és esetleg madrigálokat komponálhasson. A 15 éves Monteverdi első  műve így természetesen még egyházi mű, de az ifjú mestert a világi témák érdekelték már akkor is, ezután sorban jöttek a madrigál füzetei. A madrigál egy többszólamú drámai énekesmű ami általában valamilyen verset, vagy irodalmi témát dolgozott fel,  a mai fülnek igen fura, modoros szófestés technikával – a halált csökkenő hangsorral vagy mély hangokkal énekelték, az életet pont fordítva, és ha ez a két szó egymás után volt akkor érdekes hangzás jött ki. Tehát drámai, de nem egy ember érzelmeit fejezték ki, és nem is az egész mű hangulatát, hanem a szavakat, külön-külön.

1590-től a mantovai Gonzanga udvar muzsikusa, 11 évvel később előléptetik vezető zenésszé, de a fizetése szánalmas volt, és annyi munkával halmozta el a herceg, hogy egy időre szó szerint elszökött apjához, végül visszament, és még 10 évig szolgálta a herceget, és amikor meghalt csak akkor hagyta el az udvart. 1613-tól haláláig a velencei Szent Márk-székesegyház maestro di cappellája, jó fizetés, megbecsülés, nagy zenekart bíztak rá. Nem is csoda, hogy ő volt az egyértelmű választás a sok muzsikus által megpályázott állásra, hisz ekkor már Itália szerte elismert zeneszerző, madrigáljait és operáit imádták. Idős korára a “zene orákuluma”-ként nevezték, kivételesen hosszú kort élt meg, és sok művet komponált, de sajnos csak néhány maradt ránk.

A fiatal Monteverdi: a muzsikus. 40 évvel később: a zeneszerző

Madrigáljaival is újított már, „a beszéd a harmónia ura, nem pedig a szolgája” – hangoztatta sokszor, ezzel az előbb említett modoros szófestésre is utalt, illetve bevezette a disszonáns hangzások széleskörű alkalmazását, amit előtte kifejezetten kerültek. Legnagyobb művei azonban az operái, amikből csak 3 maradt meg, de tudjuk, hogy legalább 15-öt komponált. Az első operákat 1599-1600 -ban írták Firenzében, ezekben még nem volt ária, és zeneileg esetlenek voltak, az 1607-es Orfeó, Monteverdi első operája azonban egy érett remekmű, az 1641-es Odüsszeusz hazatérése és az 1642-es Poppea megkoronázása már igazi olasz, bel canto opera, ahol a szerző kifejezte a szereplők érzelmeit addig még sosem látott szinten.