Tündérzene

Folytatta amit Mozarték rá hagytak, de csak nagyon óvatosan. Néha az ember sajnálja, hogy nem mert tovább lépni.

Könnyedség, elegancia, pompa és jókedv. Mendelssohn tiszta zenéje fényt hoz a sötét mindennapokba, érezni minden frázisban a bécsi klasszikusok és Bach tiszteletét. Ő ismerte legjobban a nagy elődöket kortársai közül, és ez hallatszik is munkáin, de ennek ára is van. Míg fiatal társai új utakat kerestek, addig ő a kitaposott ösvényen haladt tovább, lassan és biztosan. Ezzel aztán a Német városokban és Angliába nagy sikert aratott, ahol furán néztek a fiatalság újításaira, de ha meghallgatjuk az utolsó vonósnégyesét, amit teljes elkeseredettségben és depresszióban szült akkor igazán sajnálhatjuk, hogy nem mert korábban így eltávolodni a mozarti eszményektől.

Néhány kedvenc művét kiválogattam egy YouTube playlistre:

  1. Szentivánéji álom nyitány, Kurt Masur vezényel, op. 21.
  2. A „Skót” szimfónia, azaz a harmadik, Gardiner vezényel, Op. 56.
  3. És a híres „Olasz” szimfónia, azaz a negyedik, Paavo Järvi vezényletével, Op. 90.
  4. Az első zongoraverseny, Yuja Wang szólójával, ismét Kurt Masur vezényel, Op. 25.
  5. A kihagyhatatlan e-moll hegedűverseny Hilary Hahnnal, Op. 64.
  6. Richter az Op. 19-es Dalok szöveg nélkülből játszik.
  7. És ismét Richter, a Variations sérieuses, Op. 54.
  8. Esz-dúr oktett, Op. 20.
  9. Jacqueline du Pré az Op. 109-es Dalok szöveg nélkült adja elő.
  10. A Dudok-kvartett Mendelssohn utolsó művét, a 6. vonósnégyest játssza, Op. 80.

Szimfonikus művek

Mendelssohn volt az egyetlen a fiatal romantikusok közül aki már egészen fiatalon, és élete során folyamatosan írt szimfonikus műveket. A többieket elrettentette Beethoven árnyéka és inkább kis formákban keresték a megoldást, később Berlioz tört utat az Új zenének a maga módján, Mendelssohn viszont az elődök előtt tiszteleg mindegyik szimfóniájával és nyitányával. 1830-as évek elején beutazta Európát és rengeteg inspirációt gyűjtött, a Skót szimfóniába érezzük a végtelen zöld mezőket, az Olasz szimfóniában pedig ott a napfény és a tánc.


Concertok

Az első zongoraversenyt utazásai alatt írta, az Olasz szimfóniával egy időben, Európa ebben az évtizedben a zongora-lázban égett, természetes, hogy minden zongorista-zeneszerzőnek volt néhány ilyen műve. A hegedűverseny viszont jóval későbbi darab, már Lipcsében írta, és évekig készült, a befejezéshez pedig egy hegedű virtuóz, Ferdinand David kellett aki be is mutatta a darabot 1845-ben.


Zongoradarabok

A Dalok szöveg nélkül sorozatok nem vetekedhettek Chopin darabok sikerével, de még az egyszerű szalonmuzsikával sem ismertségben. Ezek a kis miniatűrök inkább bensőséges, otthoni zenélésre készültek, legtöbbnek van egy intim hangulata, mikor az ember elmesél valamit a legjobb barátjának. A variációk egy teljesen más darab viszont, a bonni Beethoven szoborra gyűjtöttek a 40-es évek elején, Chopin, Liszt és más szerzőkkel közösen kiadtak egy Beethoven-albumot a cél érdekében. Itt már szó sincs otthoni amatőr zongorázásról, igazi virtuóz technika, és mély érzésű művész kell a sikerhez.


Kamaramuzsikák

Az oktettet mindössze 16 évesen írta a szerző, nem hiába tartották az új Mozartnak. A cselló-zongora miniatűrt halála után publikálták, a 6. vonósnégyes pedig az utolsó elkészült műve. Halála előtt két hónappal fejezte be, ekkor már itt hagyta őt szülei és testvére is, és a depresszió fogságában töltötte utolsó hónapjait. Nem nehéz kihallani ezt a szenvedést a műből, igen távol kerültünk a napfényes Olasz táncos jókedvtől.