Az új Mozart

Egy gazdag bankárcsaládba született a csak Mozarthoz mérhető zseni 1809-ben Hamburgban. Állítólag minden zenét fejből tudott amit egyszer látott, és neki volt a legtökéletesebb technikája a 19. század közepén.

Zsenije azonban teljesen nem bontakozhatott ki, ugyanis szülei egy amolyan jó polgárnak nevelték, újítani keveset mert sajnos. Tökéletes és csodálatos könnyed kora-romantikus műveket komponált egész életében, és meg sem próbált túllépni ezen. Testvére Fanny is hasonlóan tehetséges, szüleitől mindent megkaptak, tökéletes nevelésben részesültek. Állítólag mikor Fanny megszületett anyja azt mondta, hogy az ujjacskái Bach fúgákra termettek, és tényleg, 12 évesen már mind a 48 prelűd és fúgát tudta fejből a lány! Konzervatív család volt, Felix írta testvérének egyszer: „Ne dicsérd az újat, amíg nem vitte valamire a világban és nincs neve. Addig csupán ízlés kérdése, hogyan ítéled meg.”

Legjobb tanárokat kapta Felix, 1818-ban volt első nyilvános fellépése, és már ekkor rengeteg művet írt. A berlini Singakademie-re is járt egy ideig, ahol részletesen megismerkedett Bach zenéivel. 1822-tól műveit koncerttermekben játszották, remek művek voltak ezek már, 17 évesen megírta a Szentiván éji álom nyitányát ami legnépszerűbb műve a mai napig. 1829-ben jött Bach Máté-passió bemutatása, bár jelentősen megvágta a hosszú művet, és néhol az anyaghoz is hozzányúlt, de feltámasztotta a nagy öreget, és ezután divatba jött Bach zenéje. Következtek az utazások, Anglia, majd Weimar ahol Goethe vendége, Itália és Párizs. 1833-tól Németország különböző pontjain zenei vezető és tanár, iskolákat és zenekarokat alakít, megállás nélkül dolgozott aminek a vége betegség. Szülei meghaltak ami nagyon megviselte, majd mikor szeretett testvére, Fanny is eltávozott néhány hónappal később agyvérzés, és elhunyt Felix is.

Felix 12 évesen már több szimfóniát írt. Halála előtt 1 évvel, a német zenei világ elismert tagja.

Zenéje visszafogott, tökéletes technikájának köszönhetően hibátlan formákat alkotott, a közönség rajongott érte, nem volt a történelemben más zeneszerző aki életében ilyen széleskörű pozitív fogadtatásban részesült volna mint ő. Akármibe kezdett, szimfóniák, kamaraművek, vokális művek, vagy a kis Lieder ohne Worte zongora darabok – imádták. Egyedül az operához nem volt tehetsége, bár egyszer próbálkozott.

A hangoknak legalább oly határozott értelmük van, mint a szavaknak, ha szóval nem is lehet kifejezni őket.

Ő volt az első karmester aki nem hangszer mellől vezényelt, küzdött a középszerű zene ellen, az akkori divatos repertoárt megváltoztatta akárhol dolgozott, és Bach, Haydn, Mozart, Beethoven került előadásra keze alatt. Meghonosította a mai koncertgyakorlatot, előtte ugyanis megtették azt, hogy egy Beethoven szimfóniát megszakítottak valami könnyed közjátékkal, illetve rendkívül hosszú programokat terveztek, mindenből egy kicsit. Mendelssohn a mai modellt megalkotta: nyitány, versenymű, szimfónia.