Madarak & zeneszerzők

A madarak énekét már ősidők óta haljuk, sok zeneszerzőt
megihletett ez a csodálatos természeti tünemény.

Illusztrációk és források Vissza a főoldalra
A pacsirta (skylark angolul) és a fülemüle vagy csalogány (nightingale angolul és rossignol franciául) juthat először eszünkbe ha madárdalról van szó, nem hiába terjedtek el az olyan kifejezések mint „dalos pacsirta” vagy „a nemzet csalogánya”.
Dalos pacsirta A csalogány
A verebek, fecskék, kanárik és más pintyfélék a csiripelő madarak, zenében mindig gyors trillákban jelennek meg.
Egy veréb éneke
A seregélyről (starling angolul) nyilván a mezőgazdasági károk ugranak be mindenkinek, de nagyon jó hangutánzó madarak, és egy időben divatos háziállat volt, Mozart híres seregélye megtanulta az egyik zongoraversenye dallamát.
Mozart seregélye újjá született
De kétség kívül a kakukk (cuckoo angolul) a sztár a zeneszerzők között, a leugró kis terc, a híres „ka-kukk” a tavasz kezdetét jelenti. Az a két hangból álló leugró motívum olyan egyszerű, hogy könnyű a zenében használni, nem is fontos kis terc távolságot használni pontosan, például Beethoven 6. szimfóniájában nagy terc van, pedig akkor még jól hallott.
Ka-kukk!
A francia zene könnyedebb és színpadiasabb mint a német vagy olasz, így nem csoda, hogy a 18. század elején is a francia barokk mesterek muzsikáiban lelhetjük fel legtöbbször a madár énekre utaló témákat, és természetesen az is segít a keresésben, hogy ők mindig beszédes címeket adtak műveiknek.
Daquin: Le Coucou Rameau: Le Rappel des Oiseaux Rameau: Le Poule Couperin: Le Rossignol en amour
Azért Vivaldit sem kell félteni, két concertójának címébe is megörökítette az ihletet adó madárkák fajtáját, de a Négy évszakban a természet csodálatos hangjai között feltűnik itt-ott egy csicsergés, még a kottába is bele írta a mester: „...Megérkezett az új tavasz, vidáman köszönti őt az ujjongó madárdal”.
Vivaldi: Il Gardellino Vivaldi: Il Cucú Vivaldi: Le quattro stagioni
A Bach családnál és német társainál viszont nehezebb a dolgunk, csak nagy ritkán fért náluk oda valamilyen játékos természet ábrázolás, de tudok egy közvetett példát. Paul McCartney-t a Blackbird című dal írása közben megihletett egy Bach gitár darab, illetve egészen pontosan annak a basszus vonala, amit kicsit átalakítva fel is használt.
The Beatles: Blackbird
Ha Bachnál ritka is a téma Händelre azért számíthatunk ha mókázásról van szó, és végül egy ráadás, Purcell Tündérkirálynő operájából egy ária és Scarlatti szonáták, vajon a csicsergő madarak ihlették a szerzőt?
Händel: Orgona concerto Purcell: Hark, the Ech'ing Air Scarlatti: Sonata K 9 Scarlatti: Sonata K 33 Scarlatti: Sonata K 96
A bécsi klasszikusok is sokat inspirálódtak a természet dalaiból, és még több madárral kapcsolatos történet, illetve dal született. Haydn egyik vonósnégyesét nevezték el a „Madár vonósnégyesnek” illetve a Teremtés oratóriumában ott egy ária. Végül Fazil Say, az egyik kedvenc zongoristám előadása, na hol bújhat meg a madárka vajon a szonátában?
Haydn: Op. 33 No. 3 vonósnégyes Haydn: Auf starkem Fittiche ária Haydn: XVI:35 C-dúr szonáta
Wolfang Mozart egyik kedvenc háziállata egy seregély volt, amit annyira szeretett, hogy temetést rendezett neki amire egy verset is írt. De számunkra sokkal fontosabb, hogy, a Zenei tréfát több zenetudós szerint e seregély ihlette. A híresebb történet az utánzó madárral kapcsolatban, hogy az egyik zongoraversenyének dallamát megtanulta a madár, igaz egy helyen fél hanggal magasabban énekelt két hangot, de azért Mozart lejegyezte ezt naplójába: „Ez csodaszép volt!”.
Mozart: 17. zongora verseny Mozart: Zenei tréfa
De ami Mozartnál természetesen kihagyhatatlan az Papageno alakja a Varázsfuvolából, kiemelkedő a bemutatkozó áriája, és a darab végéről Papagena-val közös duettjük.
Mozart: Der Vögelfänger ich bin ja Mozart: Papageno, Papagena!
Beethovennek egészen biztosan sok dallamát madarak ihlették, ugyanis a mester rengeteget sétált a szabadban és mindig nála volt jegyzetfüzete. A hegedűverseny harmadik tételének témáját szokták felhozni példának. És természetesen ott van a 6. szimfónia. Beethoven megjegyezte, hogy itt nem hangfestésről van szó, hanem érzések zenébe öntve a természetről (ennek ellenére egy ponton egy sereg madárka szót kap).
Beethoven: Hegedűverseny rondója Beethoven: Pastorale szimfónia
Schubert kvintettjét az előbb említett szimfónia ihlette állítólag, tény, hogy az idilli természeti hangulatba néhol könnyen belehallhatunk egy madár hangot. Dalaiban azonban egyértelműbben tetten érhetjük a madárkákat, még a csodaszép Standchenben is feltűnik a pacsirta a szövegben.
Schubert: D. 956 kvintett lassú tétele Schubert: Die Vögel Schubert/Liszt: Hark! Hark! The Lark! Schubert: Ständchen
A 19. század művésze újra felfedezte a természetet, talán ebben is Beethoven példáját követték? Érdekes kérdés, mindenesetre nagy ihlető erő lett a táj, a hegyek és a folyók – azonban érdekes módon madarakat ritkán hallunk e tájakon. Mendelssohn Hebridák nyitányába csak odaképzelni tudjuk a sirályokat, Olasz szimfóniájában pedig hiába keressük Vivaldi madár utánzásait. Berlioz pedig nem titkoltan Beethoven 6. szimfóniája alapján írta a saját Fantasztikus szimfóniáját – de madarak talán csak egyszer lehet hallani, pianissinoban, a táj atmoszférája és a vihar ötlete fogta meg inkább a zeneszerzőt.
Mendelssohn: Hebridák nyitány Mendelssohn: Olasz szimfónia Berlioz: Fantasztikus szimfónia
Schumann Waldszenen sorozatában hallhatjuk a proféta madarat (bármit is jelentsen ez). Az orosz Alyabyev „Fülemüle” című dala Liszt zongoraátiratában vált ismerté, akárcsak Glinka Pacsirtája amit Balakirev írt át billentyűkre. A kis zongoradarabokat szaporítja még a későbbi Grieg kis madárkája, és talán a legfontosabb a mi Lisztünk első Legendája, az „Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak”.
Schumann: Vogel als Prophet Alyabyev/Liszt: Le Rossignol Glinka/Balakirev: The Lark Grieg: Voglein Liszt: Első legenda
Brahms „A pacsirta dala” című csoda szép kis liedje említendő még meg, majd jönnek a késő-romantikusok. Mussorgsky monumentális zongorasorozat, A kiállítás képeiből a csibék tánca érdekes, még ha nem is madárdal az ihlető. Saint-Saëns késői Állatok karneválja darabja teli van ötlettel és érdekes hangulattal, itt is hallhatunk csibéket, de később kakukkot és csiripelő madarakat, és természetesen a végén jön a híres hattyú téma. És zárjuk a 19. századot Mahlerrel, a Frühlingsmorgen pacsirtájával, és az első szimfóniájával, amely rögtön egy roppant nagy, szinte végtelen természeti atmoszférával indul, ahonnan nem hiányozhat a kakukk!
Brahms: Lerchengesang Mussorgsky: Egy kiállítás képei részlet Saint-Saens: Állatok karneválja Mahler: Frühlingsmorgen Mahler: I. szimfónia
A 20. század elején már egyre többet találkozhatunk madárdalokkal a zenékben, később pedig általánossá vált, sőt Messiaennél alapvető témává. A brit Vaugh Williams „The Lark Ascending” szimfónikus költeménye nagy siker volt, akárcsak Respighi Madarak neoklasszikus szvitje melyben az összes híres énekes madár szerepel, különböző régmúlt zeneszerzők stílusában.
Vaughan Williams: The Lark Ascending Respighi: Madarak szvit
De térjünk vissza a zongorához egy pillanatra, Debussy Kis juhászában a 4.-5. ütemben kakukkot vélek felfedezni akinek furulyázik a juhászfiú. Granados Goyescas sorozatában a Szűz és a fülemüle éneke egy csodaszép költemény, a madárka a zongora darab végén kap igazán szót. Leoš Janáček fecskéi csevegnek egy kicsit, és végül Ravel szomorú madarait se felejtsük el.
Debussy: The Little Shepherd Granados: Quejas o la Maja y el Ruiseñor Janáček: They Chattered Like Swallows Ravel: Oiseaux Tristes
Bartók 3. zongoraversenyében 12:00-nél felélénkül a természet, Stravinsky Le Rossingol operájából pedig a csalogány a főszereplő. El is érkeztünk Olivier Messiaenhez, aki tanára, Dukas tanácsára rendszeresen hallgatott fiatal korában madáréneket, később pedig pontosan idézi ezeket műveiben. És a végére Ligeti György egy madrigálja, vajon mi lehet a címe?
Bartók: 3. zongoraverseny Stravinsky: Csalogány áriája, Act 1 Stravinsky: A Csalogány dala, Act 2 Messiaen: Réveil des Oiseaux Messiaen: Le Merle Noir Ligeti: Madrigál

Források és Illusztrációk

A zenék egy YouTube playlist-en elérhetőek.

Birds on The Wires Janequin: Le chant des oiseaux


Források
Petrovics Emil: Ravel. Budapest: Gondolat kiadó, 1982
Stravinsky-Craft: Beszélgetések. Budapest: Gondolat kiadó, 1987.
Solomon, Maynard: Mozart. Budapest: Park Könyvkiadó, 2006.
Caeyers, Jan: Beethoven. Budapest: Typotex Elektronikus Kiadó, 2013.
Goldschmidt, Harry: Franz Schubert. Budapest: Gondolat kiadó, 1962.
Schonberg, Harold C.: A nagy zeneszerzők élete. Budapest: Európa kiadó, 1998.
Brockhaus-Riemann: Zenei Lexikon. Budapest: Zeneműkiadó Budapest, 1985.

Festmények Wikipedia/Google Art Project-ről
Koreai és japán festmények és illusztrációk az 1800-as évekből.
Breughel II, Jan: Paradise Landscape with Animals, Entering Noah's Ark (1612-15)
Bogdani, Jacob: A Macaw, Ducks, Parrots and Other Birds in a Landscape (1708-1710)
d'Hondecoeter, Melchior : A Pelican and Other Birds near a Pool, known as 'The Floating Feather' (1680)
Stranover, Tobias: Parrots and Fruit with Other Birds and a Squirrel (1710-24)
Constable, John: Hadleigh Castle, The Mouth of the Thames--Morning after a Stormy Night (1829)
Muller, William James : Gillingham on the Medway (1842)
Constable, John : Cloud Study (1821)
Johnson, Sargent Claude: Cubist Bird (1967)
Jippo, Araki : Birds and Flowers of Four Seasons (1917)
Picasso, Pablo: Bird Sketch

Dokumentum történet
2016.07.08. Hibajavítások
2014.12.24. Publikálva


© Vizinger Zsolt
handcrafted with ♥