A legemberibb zeneszerző

Csodagyerek, virtuóz, világsztár, zenei vezető, tanár, abbé - a 19. század.

Liszt egymaga az egész 19. század, már életében ikonná vált, megélte az egész romantika korát, és megelőlegezte előadási gyakorlatban, zenében és tanításban a 20. századot. A Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon több mint 10 oldalon keresztül ír róla, csak az egész Bach-családról van hasonló mennyiségű írás, ez is mutatja, hogy mennyi mindent csinált hosszú életében Liszt. Élete három jól elkülöníthető szakaszra bontható, személyisége is így változott.

Liszt egy hálás téma, annyi dokumentum, fénykép, rajz, festmény, naplóbejegyzés, újságcikk - és más értékes kordokumentum maradt fent vele kapcsolatban, hogy feldolgozni is lehetetlen. Már csak a levelezése is elképesztő, amiket ő maga írt kézzel: több ezer levél! Ha valahol megfordult mindenki írt róla, naplójába vagy egy levelet Lisztről, gyakorlatilag gyermekkora után tökéletesen rekonstrulható az élete ezekből, Alan Walker 3 kötetes Liszt életrajza több ezer oldalon keresztül tárgyalja a 19. század emberét.

A magyarok fiatal hőse, nem volt ekkora keze azért. 75 évesen, ebben a tekintetben minden benne van.

1811-ben született, apja amatőr muzsikus, Haydn barátja volt, az Eszterházy uradalomban alkalmazott. Tehetség, gyakorlás, majd első koncertek Sopronban és Pozsonyban, aztán Bécsben. Czerny-nél és Salieri-nél tanul. Gyerekkorban bejárta a német ajkú területeket, Franciaországot és Angliát, apja mint szigorú menedzsere mindent megtett a fia sikeréért, és a kis Mozart óta nem fogadtak így csodagyereket a történelemben azóta sem. A menedzser halála után Párizsban telepedik le, itt nő fel, és az egyik legkeresettebb zongoratanár lesz, majd jön a Paganini koncert, és elszánja magát, hogy megcsinálja ugyanazt zongorán, ájulásig gyakorlott hetekig, szomszédok folyton panaszkodtak a hajnalba nyúló végeláthatatlan zajongásra. Franciaország egyik leggazdagabb asszonyával összejön, Marie d’Agoult szeretője lesz, és mikor teherbe esik Marie elmenekülnek Svájcba és Itáliába. Harmincas években kezdődnek a koncertturnék, Liszt tudta hogy kell kielégíteni a rajongóit, később erre az időszakra lenézően tekintett vissza. Negyvenes években már Lisztomániának hívták a jelenséget ami körülötte volt, a nők összeverekedtek egy eldobott fehér kesztyűért, elejtett cigaretta csikkért, egy tincs a hosszú hajából meg többet ért mindennél. Liszt kihasználta ezt az őrületet maga körül, rengeteg pénzt keresett, de ennek nagy részét visszaforgatta a zenei életbe, sok kollégáját pénzügyileg is támogatott, és koncertjein játszotta műveit, iskolákat, intézményeket támogatott. Marie egyre féltékenyebb, és hiányolta társát aki folyton koncertezett tőle messze, ez kikezdte kapcsolatokat és szétmentek, 3 gyermekük született.

Megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni: szükséges műveletek - bizonyára azok. De aztán el kell határoznunk magunkat, s cselekednünk kell, anélkül hogy sokat törődnénk, honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak. Egész életében ment előre, ennyi volt a titka.

1847-ben abbahagyja, megelégeli ezt az életmódot, és letelepedik Weimar-ban, ahol zenei vezető, elkezd komolyan komponálni nagy zenekarra, küzd azért, hogy az úgynevezett Új Zene elterjedjen, Wagner és Berlioz. Megismerkedik Carolyne Sayn-Wittgenstein grófnővel Kijevben, aki történetesen szintén férjezett asszony és szintén dúsgazdag. Ez a szerelem azonban más volt, inkább szellemi mint testi, Carolyne egy nagyon művelt és okos nő volt, nagy hatással volt Lisztre és sokat segített neki munkájában. Weimar a zenei élet központja lesz, az egész világból özönlenek az ifjú zongoristák és zeneszerzők a nagy Liszthez. Rossz tulajdonsága, hogy nem tudott nemet mondani ha valaki segítséget kért, ezért több esetben bajba is került, főleg ha nőkről volt szó, ezek a segítségnyújtások jó alapot szolgáltak a gonosz pletykáknak, később elhíresült Liszt mint Don Juan legendának, de azon érdemes elgondolkodni, hogy ebben a korban rendkívül gyakoriak voltak a nemi betegségek, még Chopin is fiatalon utalt egyszer egy rosszul elsült kalandjáról, Liszt viszont makk egészséges volt egészen idős koráig.

Az Új Zene ellen áskálódók lassan kikezdték Lisztet, régi barátai fordultak ellene, és több helyről támadták, a Weimar-i udvar vezetésében is változás állt be ami nem kedvezett a zenei életnek. 1859-ben pedig húszévesen meghal fia Daniel, szomorú időszak Lisztnek ez a néhány év, ráadásul Carolyne-nal még mindig nem tudtak összeházasodni, az Orosz udvar nem engedte hogy elváljon férjétől. Változásra volt szükségük, és Rómába költöztek, ahol sikerült elérniük az érvénytelenítést és már készültek a házasságra, de utolsó pillanatban ismét közbeszólt a felsőbb hatalom, hatalmas elkeseredettség. Külön költöznek, Liszt egy kolostorban élt egy ideig, majd felveszi az alsóbb papi rendeket és Liszt abbénak szólítják ezentúl. Sokan kétségbe vonják ezt a “hirtelen” vallásosságot, a reverendát amit hordott, és csak színjátéknak hiszik, de Liszt egész életében mélyen vallásos volt, már tizenéves korában be akart állni papnak. Néhány év múlva hívják Pestre, régi vágya volt hogy segítsen a magyar zenei élet fellendítésében, később létrehozzák Erkellel a Zeneakadémiát. Élete utolsó éveiben Pest-Róma-Weimar között ingázik, tanít, komponál, és továbbra is segít mindenkin aki segítséget kér tőle valamilyen zenei témában. Hihetetlen hogy mennyit utazott, még utolsó évében is ellátogat Párizsba és Londonba, ahol már mint zeneszerzőt ünneplik, kellett egy jó emberöltő mire elfogadták így is. Németországba visszatérvén megbetegszik, de lánya, Cosima segítségére siet a komoly betegsége ellenére, hogy támogassa Bayreuth-ban a Wagner színházat, és itt éri a halál.

Lisztről rengeteg festmény készült, itt a kor más nagy művészeivel tisztelik Beethoven szobrát... ...és természetesen karikatúra is kötelező volt a kor legnagyobb hírességéről.

Zenéjének elismeréséért mai napig küzdenek a zenészek, az az igazság, hogy Liszt munkássága óriási, és ez magával hozza azt hogy sok nem olyan jó műve is van, ezért elkönyvelték őt egy másodrangú szerzőnek, pedig a legnagyobbak mellett van a helye. Amit Chopin elkezdett a zongorában azt továbbvitte és kibővítette, több száz tanítványa volt, akik aztán a világ minden pontján továbbadták a liszti hagyományokat, zongora fő műve a h-moll szonáta ami összefoglalja az egész romantikát. Majd jöttek a szimfonikus költemények, egy tételes program zenék ezek, irodalmi, mitológiai vagy képzőművészeti kapcsolatokkal. Római időszakban rengeteg vallásos zongoramű készül, és jönnek a misék és oratóriumok. Idős korában pedig mindenkinél tovább ment, és a 20. századot mutatta meg. Rengetegen kritizálták ezért, de neki lett igaza, elterjedt a szimfonikus költemény forma, előre vetítette az impresszionistákat, majd Bartókot.