Ártatlanság és humor egyensúlyban

Haydn érett zenéi úgy érik el a művészet legfelsőbb csúcsait, hogy közben naivak, jókedvűek és eredetiek – egy tiszta gyermeki lélek alkotásai ezek.

Joseph Haydn kemény munkával, évtizedek alatt a legismertebb és legkeresettebb zeneszerzővé küzdötte fel magát. Míg Mozart zenéjében sokkal hosszabb témák, dallamok vannak addig Haydn a rövid motívumokat dolgozta mesterien ki, ettől olyan tiszta és átlátszó. Teli van zenei humorral és áradó jókedvvel, ettől klasszikus és örök az ő művészete.

Charles Rosen írja róla: „A Haydn-zene formai csiszoltságát nem lehet eléggé hangsúlyozni: művei komolyságához tökéletesen hozzátartozik ez a szeretetreméltó modor. Stílusának derűs egyensúlya az új, tagolt klasszikus formálás, és a leghosszabb műveket is összefogó energikus, élénken lüktető ritmika diadala.”.

Haydn zenéjét hallgatni olyan, mint a természetben sétálni. E.T.A. Hoffman

Néhány kedvenc művét kiválogattam egy YouTube playlistre:

  1. A 45. azaz a búcsú szimfónia, Fischer Ádám vezényel, Hob. I:45.
  2. Leonard Bernstein vezényli a 92., Oxford szimfóniát, Hob. I:92.
  3. A 104. London szimfóniát Bernard Haitink vezényletével adja elő a Vienna Philharmonic Orchestra, Hob. I:104.
  4. 39. Zongora trio 3. tétele, Rondo all'Ongarese, Samouil, Grimm és Pinto-Riberio előadásában, Hob. XV:25
  5. Az Emperor vonósnégyes lassú tétele a Veridis Quartettől, Hob. III:77.
  6. Haydn utolsó zongora szonátája, a 62-ik, Schiff András előadásában, Hob. XVI:52.
  7. Egyik legszomorúbb és mélyebb műve, az f-moll variációk Schiff András tolmácsolásában, XVII:6.
  8. Egy részlet Az évszakok oratóriumból, Hob. XXI:3.
  9. Egy részlet A teremtés oratóriumból, Hob. XXI:2.
  10. És egy tökéletes finálé, ami jól jellemzi Haydn-t, a 88. szimfónia zárótétele Leonard Bernstein „vezetésével”, Hob. I:88

Szimfóniák

Nem Haydn találta fel a szimfóniát, de fáradtságos munkával ő tökéletesítette a formát amit „átvett” a Bach fiúktól, és eljutott vele az utolsó, londoni szimfóniákig ahonnan 1800-tól Beethoven vette át a kormányt.

A legalább 106 darab szimfónia meghökkentő szám, főleg ha úgy nézzük, hogy ezek mellett több száz kamaramű és zongora darab született. Haydn viszont nem törekedett arra, hogy minden egyes művével valami eredendően újat teremtsen mint Beethoven később, így nem csoda, hogy csak a legrátermettebb zenészek és tudósok tudják megmondani, hogy az egyik lassú tétel épp melyik szimfóniából való. Ez a tény azonban nem von le az értékükből, sőt! Haydn fejlődése szépen nyomon követhető a szimfóniákon, értékes kordokumentumok ezek amellett, hogy élvezetes zenék.

A 45. szimfónia egy tökéletes példa a Sturm and Drang korszakra mely a romantika előszele volt a zenében s az irodalomban. Mozart és Haydn művei hirtelen addig alig használt moll hangnemekben készültek el az 1770-es években, gyors tempó és dinamikai váltások jellemzik ezeket a műveket, néha pedig szentimentalizmus és komorság. Néhány év után azonban kiment a divatból ez a szélsőséges stílus, és helyébe az kiegyensúlyozottság lépett. A Búcsú szimfónia nevét egy bájos kis történetről kapta mely jól mutatja Haydn humorát, 1772-ben nyáron tovább maradtak az fertődi Esterházy-kastélyban, a zenészek családjai pedig már visszautaztak közben Eisenstadtba. Haydn kitalált egy humoros célzást, a finálé lelassul, és a végén az előadók egyenként szép lassan abbahagyják a játékot és a történet szerint kimentek a szobából, végül csak Haydn és koncertmestere maradt hegedűvel, a herceg megértette és másnap utaztak ők is.

A londoni szimfóniákkal ért fel Haydn a csúcsra, ekkor már a legnagyobb élő zeneszerzőnek tartották (Mozart csak Bécsben volt elismert), és a két angliai útjára majd egy tucat szimfónia, és más darabok is készültek. A 92-es, Oxford szimfónia akkor hangzott el mikor díszdoktorrá avatták ott, bár ezt korábban írta egy párizsi megrendelésre. A 104. pedig az utolsó darabja a műfajban, 1795-ben mutatták be egy jutalomkoncerten Londonban, naplójába ezt írta az estéről: „Az egész társaság, velem együtt, igen elégedett volt. Ezen az egyetlen estén négyezer forintot kerestem. Ilyesmi is csak Angliában lehetséges.”.


Kamarazenék

Életműve legnagyobb hányadát a különböző összeállítású kamaraművek teszik ki, nem véletlenül hisz a nemesi udvarokba az egyik legfőbb szórakozás az otthoni amatőr zenélés volt, így nem csak Esterházy grófnak komponált több tucat művet, hanem számtalan megrendelése is volt. Persze ennyi munka nem bírt volna, ezért sokszor átírta műveit, újra felhasználta más összeállításban, sőt néha többször is eladta a kizárólagos jogokat, ebből néha gondja is származott, egyszer be is perelték!

A G-dúr, vagy ahogy becézik: Gypsy trio a harmadik tételről kapta a nevét, Haydn nyilván halhatott cigány muzsikusokat, és többször fel is használta műveiben ezt a stílust. 1795-ben készült ez is, Londonban egy ottani kiadónak, és egy Rebecca Schroeter nevű amatőr zongoristának dedikálta Haydn, akivel történetesen forró hangvételű leveleket is váltottak, és míg ott élt a zeneszerző valószínűleg más is történt, bár 1795 után érdekes módon csak néhány levélről tudunk.

A vonósnégyesek a legfontosabb kamaramuzsikák, és ezt Haydnnak köszönheti a műfaj. A négy szólam tökéletes terep egy kiváló zeneszerzőnek, hogy megmutathassa tudományát és kreativitását, így nem csoda, hogy Haydn után mindenki óvatosan, nagy gonddal írt ilyen összetételű kamarazenéket. Az Opus 76-os sorozat az utolsó 6 vonósnégyese Haydnnak, 1797-ből, a Magyar Erdődy grófnak írta. A harmadik lassú tétele azért különleges, mert a Gott erhalte Franz den Kaiser című korábbi himnuszából idézi a dallamot, ami történetesen 1922-től Deutschlandlied néven Németország himnusza.


Zongoradarabok

A szimfónia és a kamarazenék nagy mestere a szóló zongoraművekben nem remekelt kezdetben, ez azért volt mert nem volt virtuóz hangszerjátékos, így az 1790 előtt készült szonáták technikailag sem kívánnak olyan magas szintű tudást mint, néhány Mozart, vagy Beethoven korai szonátái, de zeneileg sem hasonlítható Haydn nagyobb műfajokban készült műveihez. Azt is számításba kell vennünk, hogy Bécsben 1770-es és 80-as években még mindig sok csembaló volt, Haydn igazán csak Londonban írt pianofortéra, pedáljelzésekkel és sok dinamikai instrukcióval.

Az f-moll kettős variáció igen érdekes helyen áll Haydn életművében, mert ilyen mély gyászt, sötét érzelmeket tőle ritkán hallani. Egyes zenetörténészek szerint köze lehet Maria Anna von Genzinger halálának ehhez a hangulathoz, Genzingerné Haydn levelezőtársa volt évek óta, jó barátja akivel mindent meg tudott beszélni a művészetéről.

A második londoni úton készült az utolsó 3 szonátája Therese Jansennek, a kor egyik leghíresebb zongoristájának. Az angol fortepiano nagyobb volt bécsi testvérénél, erősebb és testesebb hangszer volt melyhez már újfajta írásmód kellett, és hallhatjuk is ezt az utolsó szonátában mely már Beethoven szonátákat előlegezi meg.


Oratóriumok

Mikor Haydn hazament Bécsbe a londoni sikerek után miséket és két nagy oratóriumot komponált, Angliában tapasztalta a Händel iránti rajongást, és sok művét is hallotta, többek között a Messiást is. Ő is akart írni hasonlót, mindkét mű alapját angol szöveg adta, amit van Swieten báró fordított le neki németre.

Az évszakok nem vallásos zene, csodálatos természetábrázolásokat hallhatunk benne, bár a mester nem mindennel értett egyet, egyik levele nagy port vert fel mikor akarata ellenére publikálták egy újságban: „Ez az egész rész a békák utánzásával nem az én ötletem volt. Kényszerítettek ennek a franciás kacatnak a megírására.” - a báró ötlete volt ez a rész..

A teremtés Haydn legnagyobb bécsi sikere, az bemutató utáni hónapokban egész Európa megismerhette nagy művét, és záporoztak hozzá a dicsérő levelek és különböző kitüntetések. Kiadásának ügyét ezúttal saját kezébe vette, nyíl levélben írja az Allgemeine Musikalische Zeitungba: „A körülbelül 300 lapnyi oratórium ára három dukát vagy bécsi pénzben 13 Ft 30 krajcár. A fizetés csak szállításkor esedékes, de kérem azokat, akik megvenni szándékoznak, hogy erről előzetesen értesítsenek, egyúttal közöljék írásban nevüket, hogy a mű elé nyomtathassuk.”


És végül egy örömzene, íme Haydn! Leonard Bernstein arckifejezései mindent elárulnak.