A legharmonikusabb zeneszerző

A klasszikus formák az ő keze alatt kristályosodtak ki, Papa Haydn akit mindenki szeretett, a legtermékenyebb zeneszerző aki valaha élt.

Művészete friss, harmonikus, szimmetrikus – ő maga is ilyen volt. Egy jóságos, megfontolt férfiú akinek nem volt ellensége, tudta a helyét és értékét a világban, a kiadókkal keményen tárgyalt, és ha kellett kijátszotta őket. Akik ismerték tisztelték, történt egyszer, hogy Miklós herceg bejött a próbára és belekötött Haydn munkájára, erre ajtót mutatott a hercegnek „ez az én munkám” felszólítással, aki megilletődve kiment. Zenészeinek mindig segített, és rendszerint el is érte amit akart. Egy fodrász lányába volt szerelmes, végül valahogy elvette a testvérét. Gyorsan kiderült, hogy ez nem lesz tökéletes házasság, vén szipirtyónak hívta, és később más nőknél kereste a szerelmet.

Út a hírnév felé

1732-ben született, nem volt csodagyerek, de azért volt tehetsége bár tanárai nem voltak. Nyolc évesen a bécsi Stephansdom kórusában énekelt, mikor elkezdett mutálni a hangja ott maradt amolyan segédnek, kísérőnek, és itt kapta az első zeneszerzés órákat. Huszonévesen Bécsben elvállalt mindent ami kapcsolódott a zenéhez – átiratokat készített megrendelésre, tanított, rendezvényeken zenélt, reggeltől estig kellett dolgoznia, hogy meglegyen a napi betevője, és este még zenét is szerzett. A munka meghozta gyümölcsét, egyre gazdagabb növendékei lettek, és divatos tanár lett. 1759-ben találta első állását, egy gróf magánzenekarának vezetője lett, azonban ez csak két évig tartott.

Ahogy mi ismerjük ... ... és ahogy zenész társai ismerték.

1761-ben a sors úgy hozta, hogy Esterházy Pál Antal herceg kismartoni zenekarába kellett egy másodkarmester, és az akkor már jó nevű Haydn meg is kapta az állást, az öreg karmester már nem tudott dolgozni, így a legtöbb munka rá hárult, de hatalmas lehetőség volt ez az ifjú zeneszerzőnek: egy nagy zenekart kapott, kísérletezhetett a zenével ahogy akart. Előléptették, a fizetése is egyre jobb lett és a szigorú szerződésébe foglalt gyeplők is lazultak ahogy nőtt a hírneve. Pompakedvelő Esterházy Miklós idején épült a fertő-tói kastély, az új herceg rengeteg költött a művészetekre, egy komplett kis operát működtetett, ahol Haydn-nak kellett írni a műveket, bár ezt egy idő után nem kedvelte. 1790-ben Miklós meghalt, és utódja visszafogta a kiadásokat, a zenekart és az operát szinte teljesen feloszlatta, Haydn pedig tiszteletbeli fizetést kapott, és „nyugdíjazták”.

El voltam vágva a világtól. Nem volt senki aki megzavarjon vagy gyötrelmet okozzon. Kénytelen voltam eredeti lenni. Ő volt a legpozitívabb zeneszerző.

A legnagyobb zeneszerző

Ekkor már egész Európa rajongott érte, minden országban kiadták műveit – bár ez nagyban neki volt köszönhető, nagyon jó érzékkel tudott tárgyalni a kiadókkal -, és folyamatosan kapta is a meghívásokat. Londoni meghívást elfogadta, több hónapig a brit főváros ünnepelt sztárja, több opera és a híres Londoni szimfóniák készültek itt többek között, néhány év múlva visszament és még nagyobb tiszteletet és ünneplést kapott. Haydn nem volt se csodagyerek és tizenévesen „csodazeneszerző”, művészete csúcsát ekkor érte el, 65 évesen. Megmosolyogtató kijelentés a 104 szimfónia, több mise és négy nagy oratórium, rengeteg kamaramű és szonáta szerzőjétől: „Sose voltam gyors komponista, megfontoltan és szorgalmasan komponáltam”. Utolsó éveit Bécsi otthonában töltötte, A teremtés és Az évszakok oratóriumok keletkeztek ekkor.

A fertődi Esterházy-kastély, Haydn munkahelye.

Ha Haydn nincs akkor Beethoven teljesen más pályát fut be, egyrészt egy ideig tanította is, másrészt Beethoven-re legnagyobb hatással az ő művei voltak. Haydn-t se felejtették el teljesen, bár hírneve kicsit megkopott halála után, Mozart és Beethoven divatosabb volt a 19. században, de a 20. század talán egyik legnagyobb zenetörténeti újra felfedezése Haydn.