Nem csak zeneszerző

Zeneszerző, producer, menedzser, marketinges és színház direktor. Az első híres zenész aki sokat keresett a munkájával – és néha sokat veszített.

Händel-t mindenki ismeri a Messiás halleluja kórus, Vízi és Tűzijáték zenék, és a koronázási zenék révén. Bach kortársa, de a zenéje sokkal könnyedebb, élettelibb, vidámabb és befogadhatóbb. Míg Bach a zenét egy istentől kapott adománynak tekintette addig Händel pénzkeresési lehetőségként. Mindketten rendkívül termékeny zeneszerzők voltak, és mindketten a zeneszerzés mellett rengeteg egyéb teendőt elláttak, ezért szinte érthetetlen, hogy bírtak ilyen gyorsan, ennyi zenét komponálni. Bár Händel-t nem igazán érdekelte az akkor még nem létező jogdíjak kérdése, néha könnyedén kölcsön vett kortársaitól ezt-azt, feljavította, és kész is egyopera ária. Egy kedélyes, nagy darab ember volt aki szeretett viccelődni, és állítólag egy mosoly nélkül hatalmas vicceket tudott mesélni, dőltek a nevetéstől a hallgatói. Ugyanakkor ha a zenéről volt szó, csak úgy mint Bach, hamar dühbe gurult, egy operája próbáján egy énekesnő kritizálta az áriáját és nem kotta szerint akarta énekelni, a nagy darab Händel egyszerűen felkapta és vonszolta az ablak felé mintha ki akarná dobni: „Madame, tudom, hogy maga igazi női ördög, de most megmutatom magának, hogy én meg Belzebub vagyok, a főördög!”. Persze aztán nem dobta ki. Magánéletéről szinte semmit sem tudunk, egész életében a reflektor fény közepén állt, mégis kínosan ügyelt rá hogy intim dolgairól ne fecsegjen egész London.

Szerette a jó poénokat, és jól is tudott viccet mesélni, de ha zenéről volt szó vége volt a tréfálkozásnak. Mellette az asztalon természetesen a Messiás partitúrája.

1685-ban született Halleban, 1702-ben a jogi egyetemre járt, és később a helyi dóm orgonistája, bár apja ellenezte a zenei tanulmányokat, de a helyi herceg mikor hallotta orgonálni biztatta és segítette a fiatal fiút. Hamar rájött, hogy őt a színpad jobban érdekli mint a vallásos zene, ezért amint tudott Hamburgba költözött, ami ekkor opera központ volt, itt rengeteget tanult, és első operáit is megírta. 1706-ban Itáliába utazott, ahol már megelőzte a hírneve, találkozott és megmérkőzött Domenico Scarlattival, állítólag csembaló játékban döntetlent szavaztak nekik, de orgona játékban Händel fölényesen győzött. Sokat tanulmányozta az olasz zenét, Corelli és Alessandro Scarlatti munkáit. 1710-ben hazautazott, és talált is magának egy új munkát, Hannoverben udvari karmester lett. Még abban az évben Londonba utazott ahol szintén hatalmas sikereket ért el, egy időre visszament munkájához, de újra kérvényezte, hogy utazhasson Londonba, rövid időre kapott engedélyt, azonban ekkor már nem ment haza, Londonban maradt végleg. A sors iróniája talán, hogy a hannoveri udvar választófejedelme, akitől a rövid engedélyt kapta néhány évvel később I. György néven az angol trónra lépett, Händelnek volt néhány kínos pillanata az biztos. De aztán kibékültek, és elkészült a király tiszteletére a híres Vízi zene.

Úgy éreztem, hogy az egész mennyországot látom magam előtt és a mindenható Urunkat mikor a Messiás halleluja kórusát komponáltam. 24 nap alatt megírta a 3 részből, 50 számból álló, több mint 2 órás művét.

Zeneipar

Az olasz operát divatba hozta az angol fővárosban, saját társulatot vezetett Händel, és 10 év alatt rengeteg pénzt szedett össze, de ekkor csődbe ment a vállalkozása. Később újra próbálkozott, bukás. Aztán csak operákat komponált egy másik színháznak, bukás. 1737-ben szélütés, lebénul, hosszú pihenés majd újabb operák és újabb bukás. 40 operát írt összesen, de az olasz operák ideje leáldozott Londonban. Viszont divatba jöttek a vallásos témák, és az oratóriumai egyre nagyobb sikert arattak, 1739-től több mint tíz évig folyamatosan komponálta az egyházi témájuk „operákat”, 20-at összesen.

Már életében is hatalmas siker és tisztelet övezte egész Európa szerte, és őt nem is felejtették el teljesen halála után. A Messiás a bemutató óta folyamatosan műsoron volt, és más oratóriumait is elő-elővették. Hangszeres műveit az utóbbi 50 évben egyre többet tűzik műsorra, és operáit is kezdik felújítani, bár hozzá kell tenni, hogy Händel korában teljesen más volt az előadási gyakorlat, illetve az operák sztárjai a castratok voltak, és az ő hangjukhoz és tüdejükhöz is készültek ezek a művek.