A modern zene születése

Debussy megkérdőjelezett mindent amit tanítottak neki, de tényleg, miért kéne úgy? Elkezdődött a 20. század.

„A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos meghatározás nem könnyű, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata.” Ha felcsapunk egy lexikont akkor valami hasonló leírást találunk a zene címszó alatt: hang és a hang hiánya időben elrendezve valamilyen rendszer szerint. A Wikipedia-s két rövidke mondat tökéletesen leírja számomra Debussy művészetét, előtte sohasem volt olyan fontos a csend, a 19. században többen felfedezték a finom pianissimo világát, de Debussy zenéjében jelenik meg először a csendre vágyás.

A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Ez a Debussy idézet egyből értelmet nyer ha belehallgatunk a zenéjébe.

A másik, esetünkben lényegesebb fogalom az idő, míg egy festmény vagy egy szobor egy pillanatot örökít meg, addig a zenét elő kell adni, így van egy időtartama, és a francia mester előtt mindenki kihasználta a megadatott időt a művének: mozgás és dinamika. Egy Bach fúgában nem állhat le a mozgás, egy Mozart szimfóniában a témák is mozgalmasak de a témák között mindig előjön a gyors mozgás érzelme, egy Chopin polonézben szinte érezzük a dübörgő lovakat és az ágyúkat, bár a 19. század zenéjének kétségtelenül fontos eleme a rubato, az időt elkezdték torzítani.

Debussy azonban megállt, hova ez a sietség? Nézzünk körül, csodálatos világban élünk, annyi hihetetlen dolog vesz körül minket és észre sem vesszük. Benyomások, hangulatok és a csend – ezek alkotják műveit, a zene mozarti értelemben úgymond a háttérbe szorul, néha ott a dallam, néhol ott egy kidolgozás, de nem fontos mindent megmutatni, a zene mint művészet, mint előadás mindig a hallgatóban teljesedik ki és ott folytatódik, egy jó koncert nyomot hagy bennünk, és nem ér véget az utolsó hanggal és tapssal – másnap is ott lesz a fejünkben, szerintem Debussy ebben alkotott a legnagyobbat. Kihasználja a hangot és a csendet amelyekkel egészen újszerű hangulatokat kelt, az időt pedig néha teljesen lelassítja, sőt megállítja.

Néhány kedvenc művét kiválogattam egy YouTube playlistre:

  1. Egy fiatalkori dal Paul Bourget versére, a Beau Soir azaz csodálatos este, Renée Fleming énekel.
  2. Prélude à l'après-midi d'un faune, L.86, Bernstein vezényel.
  3. A Nuages, azaz felhők a Nocturnes-ből, L.91, Michael Tilson Thomas vezényel.
  4. Egy részlet a Pelléas és Mélisande-ból.
  5. Samson François játsza a L'isle joyeuse-t, azaz az öröm szigetét, L.106.
  6. A La Mer, azaz a tenger, Abbado a karmester, L.109.
  7. Marc-André Hamelin adja elő az Images első sorozatából a Reflets Dans L'eau-t, L.110.
  8. Golliwog's Cakewalk a gyermekkuckó sorozatból, Boris Berman, L.113.
  9. Szvjatoszlav Richter a Préludes első könyvéből játszik néhányat, L.117.
  10. A késői Cselló szonátát adja elő Mischa Maisky és Martha Argerich, L.135.
  11. Susanne Anatchkova a 9. etűdöt, ismétlődő hangokat játsza, L.136.

Dalok

Kevesen ismerik, de rengeteg dalt írt, főleg a századforduló előtt, még fiatalon több francia költő verseire. Több dalciklust egy bizonyos nő ihletett, így nem véletlen, hogy mindegyiket szoprán hangmagasságra írta. Egyedül fellépni nem szeretett Claude, de a szalonokba szívesen kísérte a szoprán énekest.


Prélude à l'après-midi d'un faune

Egy faun-t hallunk ahogy sétál az erdőben, pánsípjával vidáman muzsikál, találkozik nimfákkal és naiaszokkal, majd álomba szenderül. Debussy impresszionista zenéjéhez kell egy bizonyos hangulat, csönd, és figyelem. Annyi kis finom részlet bújik meg itt-ott amire érdemes odafigyelni, hatalmas öröm amikor felfedezi az ember. Lebegést érzünk, nincs biztos tonalítás ... vagy mégis? Ott van az, de míg a Faun délutánja előtt az alap zenei nyelv mindig az alap hangnemtől való elindulást és visszatérést jelentette, addig Debussy 10 perces művében egy éteri lebegést érzünk, és csak a legvégén állapodik meg a darab. Debussy tudta, hogy kell ezt kihasználni, és végig tudatosan használja.


Nocturnes

„A Nuages elénk tárja az egünk megváltoztathatlan tulajdonságait, a lassan mozgó felhőket, a fehérrel enyhén árnyalt szürke tónusokat.” Írja a szerző a darabról, ezek igazi impresszionista zenék, még ha Debussy ki nem állhatta ha ezt mondják zenéjére.


Pelléas és Mélisande

Majd egy évtizedik készült, különös gonddal és odafigyeléssel, ám sikert a mai napig nem ért el. Különleges 20. századi opera ez, ahol se egy csúcspont, se balett vagy kórus, se nagy látványos áriák vagy duettek. Olyannyira különleges, hogy mai napig még csak hasonló hangulatú opera nem készült.

A szövegkönyv alapja Maurice Maeterlinck azonos című szimbolista darabja volt, hosszas tárgyalás után kapott engedélyt a zeneszerző az írótól, de azzal a hallgatólagós kikötéssel, hogy az író felesége lesz a főszereplő - és természetesen ez végül nem így lett, perre mentek, ezért is késett a bemutató, végül 1902-ben vitték színpadra Párizsban, pedig már 1893-ban elkezdte írni Debussy.


L'isle joyeuse

Az egyik szép példa a lebegő, tiszta kvint nélküli egészhang skála használatára, de ahogy minden Debussy mű ez is rendkívül bonyolult harmóniailag, oda-vissza járkál a különböző skálák között a szerző.


La Mer

A három szimfónikus vázlat alcímű nagyzenekari darab hasonlít legjobban a „régi” szimfóniákra Debussy életművéből, ebből adódóan természetesen más mint a faun, nem is kedvelték az 1905-ös bemutatón, ma már azonban a faun után a legjátszottabb Debussy zenekari darab.


Images

Szintén impresszionista darabok ahogy már a nevük mutatja, tükröződések a vízen. Ez a hárfa szerű hangzás teljesen összefonódott Debussy-vel, elfelejtük, hogy ütőhangszer a zongora, helyette csodálatos hang áramlatokat hallunk, ismét lebegés, csillogás és megfoghatatlan mozgások.


Children's Corner

Debussy imádta ChouChou-t, a kislányát a második feleségétől, kizárta a külvilágot és rengeteget volt a gyermekével, ezekből a hangulatokból s élményekből született a Gyermekkuckó kis zongora szvit ahogy a szerző hívja, néhol táncszerű, néhol nem, igazi sokszínű Debussy sorozat. A Golliwogg néger babák akkor voltak divatosak, Amerikából érkeztek, így nem csoda a szinkópás hangzás ami a ragtime és a jazz sajátja. A darab különlegessége, hogy Wagner híres Trisztán-akkordját idézi benne a szerző, persze kifigurázva, mely jól jellemzi a kapcsolatát Wagner zenéjével.


Préludes

Ezek az igazi érett Debussy zongora darabok, az előtte lévő sorozatokban fejlődött, és a csúcsra a két prelűdök sorozattal ért fel. Az egész eszköztárát felhasználja benne, impresszionista és szimbolista zenéket is hallunk, táncot, lassút, gyorsat, viccest, szomorút - egyszóval az egész világot. Bach-tól és Chopin-től eltérően nem hangnemi sorozatban írta a szerző természetesen, hisz ez nála teljesen mást is jelent, ezért előadni is ritkábban szokták egyben, sokkal inkább a zongoristák a saját ízlésükhöz válogatnak belőle.


Cselló szonáta

Élete végére tulajdonképpen a neoklasszicizmus irányába fordult, még Stravinsky előtt. Couperin barokk egytémás szonátái ihlették ezt a 3 tételest művet, melynek két testvére van (hegedűre és fuvolára), bár 6-os sorozatot tervezett Debussy, de csak 3 készült el.


Études

A szonátákkal egyidőben készültek az etűdök zongorára, melyek nem véletlenül olyan nehezek, ahogy a szerző írja: „figyelmeztetés a zongoristáknak, hogy csak akkor válasszák ezt a hivatást ha figyelemre méltó kezük van”.