A népdal és a műzene házassága

Az új, izgalmas „Bartókos” hangzás hosszadalmas munka és fejlődés eredménye volt.

A sok szerzői válság, rengeteg inspiráció a múlt nagy szerzőitől, a népzenéből, és természetesen a kortársaktól egy hihetetlenül egyedi kombinációt hozott létre, Bartók zenéjének zsenialitása pont ebben rejlik: egy sokszínű, ízes és fűszeres tál, minden jóval. Pont emiatt azonban nem szolgálható fel minden alkalomra, sajnos ezért nem értik sokan ma.

Zenéjében ritkán találunk mozarti szépségeket, itt másra kell figyelni. A vad ritmusokra, a népies hangzásra melyet máshol nem hallhatunk (hacsak nem Kodálynál). Dallamtalan? Néha az, de ott vannak ellenpéldaként a 3. zongoraverseny, vagy a Gyermekeknek.

A népzene tehát a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni. Idézet A népzenéről című kiadványából.

Néhány kedvenc művét kiválogattam egy YouTube playlistre:

  1. Az első Gyermekeknek füzetből válogatás Kocsis Zoltántól, Sz. 42, BB. 53.
  2. A kékszakállú herceg vára opera, Sz. 48, BB. 62.
  3. Csodálatos Mandarin egyfelvonásos pantomim, Sz. 73, BB. 82.
  4. A Szonátáját ismét Kocsis Zoltán játssza, Sz. 80, BB. 88.
  5. Első zongoraversenyének fináléját Pollini adja elő, Sz. 83, BB. 91.
  6. A Negyedik vonósnégyes pizzicato tételét az Amadeus Quartet játsza, Sz. 91, BB. 95.
  7. Zene húros hangszerekre a Liszt Ferenc kamarazenekartól, ütőkre és cselesztára, Sz. 106, BB. 114.
  8. Solti György vezényli a Concerto-t, Sz. 116, BB. 123.
  9. III. zongoraverseny, Schiff Andrással, Sz. 119, BB. 127.
  10. És végül Bartók a zongoránál, 3 felvétel tőle: Este a székelyeknél és a Medvetánc, Scarlatti darabok, és a Román népi táncok.

Gyermekeknek

A Gyermekeknek 4 füzetét azzal a céllal írta, hogy az ifjú zongoristák olyan dallamokon keresztül tanulhassák a hangszert amit ismernek az énekórákról. „Ezek egyszerű, könnyű (de azért nagyon is komolyan gondolt) darabocskák.” – írta róluk a szerző, és valóban, nem csak sima gyakorló darabok, hanem előadási művek, és nem csak gyerekek adják elő, hanem a legnagyobb koncerttermekbe is felcsendülnek, az egyszerűségükkel nagyon tudnak hatni mondjuk egy nehéz Beethoven szonáta után!


Kékszakállú herceg vára

Egy igazi jövőnek készült egyfelvonásos opera volt ez, Balázs Béla szövegkönyvére. 1911-ben készült el de hét évet kellett várnia a szerzőnek hogy bemutathassák, de a siker csak a második bemutatón, 20 évvel később, 1938-ban jött. Misztérium játék két főszereplővel, gyönyörű zenékkel amikbe már hallhatjuk a pentaton, ősi magyar népzenék hangját.


A csodálatos mandarin

A botrány balett. Évekig próbálkozott a szerző, de itthon nem merte senki színpadra vinni, végül 1926-ban Kölnben élet meg egy előadást, ugyanis a polgármester azonnal betiltotta, a szexuális aktus ábrázolása a színpadon sok kérdést vetett fel. Bartókot egyébként az emberi lélek szenvedése a szürke városi életben érdekelte, mely csakis a szerelemben lel nyugalomra.


Szonáta

Bartóknak rendkívül fontos volt a forma, így nem csoda, hogy ez az első tétel egy szabályos szonáta forma, a második egy 3 részes lassú tétel, a harmadik pedig egy rondo. A hangzás azonban új, különböző népi hangszerek, effektusok és stílusok - és az új Bartók hangzás, a zongora mint ütőhangszer.


I. zongoraverseny

A koncertturnékra kellett egy versenydarab amiben - csakúgy mint 150 éve Mozart -, bemutathatja zeneszerzői és zongorista tudását is egyben a szerző. Az új hangzására egyébként Stravinsky nagy hatással volt, de korántsem másolás ez. Itt már nem csak a zongora az ütőhangszer, friss és izgalmas volt ez a sok ütős a koncerttermekben akkoriban.


Vonósnégyesek

Bartók vonósnégyesei a 20. század legfontosabb kamarazenéi közé tartoznak, mint minden más zene akkoriban, ezek is folyton újítottak. Van, hogy végig hangfogóval kell játszani, van hogy sok glissando van egymás után, van ahol tilos a vibrato, az itt hallható tételben pedig mind a négyen csak pengetnek.


A Zene...

A Zene a bázeli zenekarnak, Paul Sacher megrendelésére készült, Bartók barátja volt a karmester, többször nyaralt nála Svájcban. A század kiemelkedő zenekari műve ez, Bartók már előző műveiben is sokat foglalkozott az ütőhangszerekkel, de itt ért fel a csúcsra.


Concerto

Amerikában készült már ez a darab, Serge Koussevitzky megrendelésére, a bostoni filharmonikusok számára. Bartókéknak sokat kellett nélkülözniük az újvilágban, Szigeti József, a világhírű hegedűs barátja közbenjárására kapta a megrendelést. A bemutatón a programfüzet szövegét Barók írta: „E szimfónia-szerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek vagy hangszercsoportok koncertáló vagy szólisztikus jellegű kezelésmódja magyarázza. A »virtuóz« hangszerkezelés például az első tétel kidolgozásának fugato-szakaszaiban jelenik meg (rézfúvó hangszerek), vagy a zárótétel főtémájának »perpetuum mobile«-szerű futamaiban (vonósok) és különösen a második tételben, ahol a hangszerek mindig párosával jelennek meg egymást követően, briliáns passzázsokkal.”


III. zongoraverseny

Az utolsó befejezett mű, feleségének, Dittának készült titokban. Valójában az utolsó oldal csak vázlatokban maradt meg, de elég volt a befejezéshez szerencsére. Az első két versenytől eltérően most nem a szigorú ritmus és agresszivitás van előtérben, hanem gyakorlatilag a Bartóktól furcsa líraiság, talán a sors akarta, hogy pont az utolsó műve legyen ez.


Bartók a zongoránál

20. századi zeneszerzőről lévén szó szerencsénkre van sok jó minőségű akusztikus felvétel. Bartók zongora játéka kimért, minden szerzői utasítást betartott, ki nem állhatta ha diákjai eltértek a kottában leírtaktól, a zeneszerzőt tisztelni kell! Saját darabjai mellett van néhány Scarlatti felvétel, egy Beethoven hegedű szonáta felvétel Szigetivel, és egy Chopin noktürn felvétel is!