A 20. század művésze

A legnagyobb magyar zeneszerző, sőt, a Zenei Lexikon szerint a magyar kultúra elterjedéséhez is ő járult hozzá legnagyobb mértékben nagyjaink közül.

Ha elolvasunk róla egy könyvet, vagy akár csak egy rövid leírást, mindig kitűnik egy tulajdonsága: hősiesen dolgozott, sőt küzdött ha kellett egy ügyért. Legyen az zenei vagy politikai, sohasem állt meg, bár nem mindig érhette el amit akart a 20. százaid nehéz első évtizedeiben, de becsülettel megtette mindig amit lehetett, sőt többet is. Egy vékony, alacsony, kis ember volt, átható tekintettel. Sokszor betegeskedő, szervezete nem volt erős, ellenben az akaratával. Bartókot ma is, és akkor is egyfajta hideg és modern embernek tartották, érdekesség hogy falun, gyűjtőútjain a parasztok pont ellenkezőleg írják le, egy jó kedélyű, mosolygós fiatalember aki valahogy mindig rávette őket hogy daloljanak.

Tanulóévek

1881 márciusában született Nagyszentmiklóson. Apja iskolaigazgató, és amatőr zenész, anyja tanító és zongoratanár. A kis Bartók már 3 évesen dobon követte anyja zenéjét, később észrevették hogy abszolút hallása van, és el is kezdték otthon tanítani. 91-től Nagyváradi gimnáziumba jár, és első fellépése (saját művével!) is megtörtént ezekben az években. Sokat költöztek, mert apja meghalt, és anyja különböző városokban kapott csak munkát, végül 94-ben letelepedtek Pozsonyban ahol Erkel Lászlótól kapott zongoraleckéket és zeneszerzés órákat is vett. Bár a főváros akkoriban Pozsony volt, Dohnányi példáját követve Pestre költözött és beiratkozott a Zeneakadémiára 1899-ben. Thomán Istvántól, Liszt növendékétől kapott zongoraleckéket, Koessler Jánoshoz pedig zeneszerzés órákra járt. 1901. október 21-én első budapesti fellépése, Liszt h-moll szonátával, nagy siker, Dohnányi után a második zongoristának tartották Magyarországon.

Zeneszerzésben Brahms volt rá hatással ifjú éveiben, de 1902-ben „mint a villám” hatott rá Strauss Imigyen szóla Zarathusztra műve. Lázadt Koessler klasszikus szemléletével szemben, majd felerősödött benne e mellé a nemzeti érzés, már ekkor kitűzte maga elé a nemes célt: a magyar nép zenéjéből kiindulva magasrendű műzenét létrehozni. Ekkor még persze nem tudta mi a különbség a városi „magyar nóta” és az igazi paraszti népdal között. 1903-ban tanulmányait befejezte, Berlinben és Bécsben mesterkurzusokra járt, zongorista karrierről álmodott. Közben első nagyszabású műve elkészül, a Kossuth-szimfónia, 1904-ben itthon általános siker, külföldön azonban nem jól fogadták ami lehangolta. Egy évvel később indult mint zeneszerző és mint zongorista is a párizsi Rubinstein versenyen. Olyan nyertek ezen a versenyen mint Busoni és Lhévinne, igazán fontos volt Bartóknak, de csalódás érte. Zongoristaként másodikként végezte, bár ez nem nagy szégyen mert Wilhelm Backhaus nyert. Zeneszerzőként azonban előtte egy már névtelen embert díjaztak. Depresszió. Hazautazott, pihenni vidékre. Itt találkozott először parasztokkal, és egy éneklő parasztlánytól hallotta az első igazi magyar népdalokat.

A falusi muzsika a zeneszerzőnek az, ami a tájképfestőnek a természet. Egy élet munkája volt a népdalgyűjtés és rendszerezés.

A népdalgyűjtő

1905 még azért is fontos mert márciusban megismerkedett Kodály Zoltánnal, akivel egyből jó barátságot kötöttek. Az ezt követő évtized lázas munkával telt, ketten bejárták a magyar falvakat, sőt, Bartók román és szlovák területeken is több ezer dalt gyűjtött. Sokan, főleg zenésztársaik lenézték őket ezért, minek gyűjteni primitív dalokat? Egy emberöltős munkája volt ez kettőjüknek, bebizonyítani hogy a népdalok a legeredetibb, legtömörebb, legkifinomultabb művészeti alkotások, amik mentesek mindenféle külső divathatástól.

1909-ben első házassága, és 1 évre rá ifjabb Béla megszületett. Művészetére természetesen a népdalok óriási hatással voltak, de ismerte kortársait is, és nagy elődeit. Wagner, Liszt, Debussy voltak hatással érett stílusára. Fontos volt számára a kontraszt, sokat emlegette az „ideális és a torz”, vagy „férfi és nő” kapcsolatát. Új, disszonánsabb, nyersebb, modernebb zenéjével azonban nehezebben talált közönséget. Itthon elutasították, külföldön néhol előadták ugyan, de sok évi munka várt még rá. Műveit egyébként kiadták már ekkor, és sok barátja folyamatosan cikkezett róla. Külföldön szépen lassan kialakult némi elismerés, de itthon süket fülekre talált, újabb depresszió, és visszavonulás. Tanít a Zeneakadémián zongorát, és népdalokat gyűjt ezekben az években. Az első világháborúig Kodállyal rengeteget dolgoznak, kapcsolatba lép külföldi gyűjtőkkel is, összehasonlít és rengeteg publikál, itthon és külföldön egyaránt. Legradikálisabb műveit közben az évtized végén írja, Stravinsky és Schoenberg hatásokkal.

Népdalgyűjtés közben falun ... ... és aztán Kodállyal feldolgozás közben.

Az első sikerélmények

1920-tól az elcsatolások miatt lehetetlenné vált a falusi gyűjtés, maradt a tanítás és a zeneszerzés. Külföldön ekkorra már beért a neve, egyre több elismerés érte. Publikált folyamatosan az új zenéről és a népdalgyűjtésről közben, ez is öregbítette hírnevét, ekkor már az egész világon úgy azonosították mint a nagy népdalgyűjtő. Külföldi elismeréseknek hála itthon is eszméltek, egyre több koncert, sőt 1923-ban Kodállyal együtt felkérték hogy Buda és Pest egyesítésének jubileumára zenéket komponáljanak. Közben elválik első feleségétől, és elveszi Pásztory Dittát, akitől 1 évvel később második fia megszületik. Ez az évtized a koncertezésről szólt Bartóknak, zongoristaként nem sikerült hírnévre szert tennie korábban, de a 20-as években Európa szerte ünnepelt zeneszerző, több száz fellépés és az évtized végén eljut a Szovjetunióba és az Egyesült Államokba is.

1930-ban támadások érték külföldön és itthon egyaránt, 6 évig nem koncertezett Budapesten. Antifasiszta volt, és rémülten nézte ahogy alakulnak az erők körülötte. Küzdött ez ellen is, de nem nyerhetett. Közben az MTA-ban több mint 13000 tételes népdalgyűjtést rendezte, és újabb publikációk és előadások hada a népdalok érdekében. Itthon azért támadták mert amit gyűjtött az nem magyar, a román kollégák azért mert amit Romániában gyűjtött az nem román – ma már elképedve tekintünk ezekre a támadásokra, természetesen nem volt igazuk. Közben Schoenberg és köre megtámadta külföldön a „népzenekultusz” miatt. Ebben az évtizedben szinte már csak megrendelésre dolgozott, folyamatosan kapta a felkéréseket zenekaroktól és zenészektől új művekre. Sokan legnagyobb művének a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című muzsikáját tartják. Ez már visszanyúl a klasszikához, kevésbé radikális mint néhány évvel ezelőtti művei.

Az ifjú Bartók. És a már világhírű zeneszerző Reiner Frigyessel.

Menekülés

A fasiszta előrenyomulás elől 1940. október 12-én végleg külföldre utazott feleségével és Péter fiúkkal. New York volt a végcél, ahol sok barátja segítette, de nehéz évek voltak ezek. A Columbia egyetem díszdoktorává avatta, próbálkozott előadásokkal, népdal rendszerezéssel, és koncertekkel is, de szerényen éltek az amerikai városban. Barátainak hála néhány nagyobb megrendelés érkezett azért, de ekkor már jelentkezett a leukémiája, és egyre lassult a munkatempója. Utolsó műve a 3. zongoraverseny amit feleségének szánt, és még halálos ágyán is elszántan dolgozott rajta, utolsó néhány ütemet halála után egy barátja fejezett be. A kórházi számlákat az amerikai zeneszerző-egyesület állta, és néha be is állt javulás, de nem volt tartós. 1945. szeptember végén érte a halál.

Bartók nagy vívmánya a modern zenéje mellett, hogy bebizonyította: az igazi népdal igenis kincs, gyűjteni és ápolni kell. Zenéje végig tonális maradt, bár feszegette a határokat igencsak, főleg radikális műveivel. Az hogy ütőhangszerként kezelte néhol a zongorát, illetve több művét ténylegesen ütőhangszerekre írta nagy hatással volt kortársaira, soha előtte nem volt annyira prominens tagja a zenének az ütősszekció.